Egy új kutatás kimutatta, hogy az hosszú ideig tartó extrém fizikai megterhelés valóban roncsolja a testet: az agy is összezsugorodik tőle és a porcokat is károsítja. Viszont mindkettő helyre is jön magától.

Az Ulmi Egyetemi Kórház kutatói 2009 óta követtek 44 futót, akik végigfutották a 64 napos, 4500 kilométeres transzeurópai futóversenyt Dél-Olaszországtól Norvégiáig. A kutatók magukkal vittek egy hordozható MRI-szkennert, és időnként megvizsgálták a tesztalanyok lábát, szívét, agyát és keringési rendszerét, illetve vér- és vizeletmintákat is vettek.

A kutatás kimutatta, hogy az agyra is hatással van az óriási megterhelés. A futók agya a verseny alatt 6 százalékkal lett kisebb, de ez a zsugorodás csak ideiglenesnek bizonyult. Azt nem pontosan tudják, hogy egyáltalán mi az oka a méretváltozásnak. Lehetséges, hogy egyszerűen az extrém fáradtság és alultápláltság idézi elő. Schütz szerint azonban inkább arról van szó, hogy a verseny alatt az agyat nem éri elég inger: a négy leginkább érintett agyterület a vizuális ingerek feldolgozásáért felelős, márpedig a futók 64 napig alig látnak mást a végtelen utakon kívül. Mások szerint az agy csak átszervezi magát ilyenkor, hogy a több erőforrás jusson a motivációért felelős agyterületeknek. Akárhogy is, Schütz szerint

Nemcsak az agyat, hanem a porcokat is megviseli az ultramaraton. A kutatók 900 kilométerenként ellenőrizték, hogy a láb- és a lábfejízületek porcai mennyi vizet eresztenek ki, ami a porcsérülés legkézenfekvőbb jele. Arra jutottak, hogy az első 2500 kilométeren a porcok roncsolódtak. De ekkor, olyan hatvan maratonnyi táv után elkezdtek maguktól regenerálódni, és már a verseny befejezése előtt helyre jöttek.

Korábban azt hitték, a porcszövet csak pihenés alatt tud regenerálódni. Most először mutattuk meg, hogy futás közben is tud

– mondta a kutatást vezető Uwe Schütz. Azt is megjegyezte, hogy mindez csak az ultramaratonistákat érinti, a sima maraton alatt nem tapasztalhatók ezek a hatások.