Az Exeteri Egyetem kutatói rájöttek, hogy miért eszünk sokkal többet télen, mint nyáron, és miért olyan nehéz tenni ez ellen. Az elhízás mára népbetegséggé vált, így a kockázataival is tisztában vagyunk, mégis csak nagyon nehezen tudunk nemet mondani a zsíros, cukros és egészségtelen ételekre. De vajon miért?

A megfejtés az evolúció. Ez ugyanis felkészített minket arra, hogy a téli hónapokban sokkal több zsírt vegyünk magunkhoz, de arra már nem, hogy természetes gátlást alakítson ki bennünk a zabálás ellen.

Az ősemberre még komoly veszélyt jelentett, hogy télen halálra fagyhat, ezért az evolúció úgy alakított bennünket, hogy ösztönösen kezdjünk el zsírt felhalmozni a hidegebb idő előtt. Ilyen feltételek mellett viszont nem fenyegetett az elhízás veszélye, ezért az elhízást nem is érezzük veszélyesnek. Télen, amikor ritkábban jutottunk húshoz, az éhségérzet sokkal erősebb volt, és ez máig sem változott. Ezért eszünk olyan sokat karácsonykor, és ezért nem érnek sokat a fogyókúrás újévi fogadalmak.

A kutatók által használt modellhez az állatok testzsírtartalmának változásait vizsgálták. Abból indultak ki, hogy a természetes kiválasztódás adja a legjobb túlélési stratégiát és adja meg az optimális testsúlyt. Azt vizsgálták, hogy a zsírtartalom hogy változik az étel hozzáférhetőségének függvényében.

A szimulációk azt mutatták, hogy csak elhanyagolható mértékű negatív hatásai vannak annak, ha sokkal több energiát tárolunk az optimálisnál; valószínűleg ez az oka, hogy az evolúció nem alakított ki tudat alatti gátlást a falánksággal szemben. Viszont épp emiatt könnyű túlsúlyossá válni is, mert a finom étel íze azonnal pozitív visszacsatolást okoz az agyban.

Azt hihetnéd, hogy az evolúció megadja nekünk azt a képességet, hogy tudjuk, mikor eszünk eleget. Ezzel szemben kevéssé tudjuk megtartóztatni magunkat a mesterséges ételekkel szemben. Mivel a mai élelmiszerekben rengeteg a cukor és az aroma, a késztetés, hogy együk meg őket, sokkal erősebb, mint az evolúciós mechanizmus, ami visszatartana ettől.

– mondta a tanulmány vezető szerzője, dr. Andrew Higginson.