A házasságban élő rákbeteg élete hosszabb lehet egy nagy létszámú, új amerikai tanulmány szerint, bár a házasság előnyei változnak a származástól és a születési helytől függően – írja az MTI.

A Kaliforniai Rákmegelőzési Intézet munkatársa, Scarlett Lin Gomez és a San Diegó-i Orvostudományi Egyetem PhD-hallgatója, María Elena Martínez 800 ezer, Kaliforniában élő felnőtt adatait elemezte. A vizsgálatba azokat válogatták be, akiknél invazív daganatot állapítottak meg 2000 és 2009 között. Az adatokat 2012 végéig vizsgálták.

A kutatók megállapították, hogy a nem házas rákbetegek halálozási aránya magasabb volt, mint a házasoké. A nőtlen férfi páciensek halálozási aránya 27 százalékkal volt magasabb a házasokénál, a nem házas nőké 19 százalékkal a férjes asszonyokénál. Ezeket az eredményeket nem magyarázza kielégítően sem a házaspárok jobb anyagi helyzete, sem a magán-egészségbiztosításuk, sem az, hogy jobb környéken élnek.

A házasság előnyei változtak etnikum szerint: az európai származásúak élvezték a legtöbb, a Latin-Amerikából és a Csendes-óceán ázsiai szigeteiről származók a legkevesebb kedvező hatását. A születési hely is számított: azok a latin-amerikaiak és csendes-óceániak, akik az Egyesült Államokban születtek, többet profitáltak a házasság tényéből, mint akik az országon kívül jöttek világra.

"Ugyan más tanulmányok is kimutatták a házasélet védő hatásait, a mienk az első, amelyik nagy létszámú résztvevő adatait vizsgálva becsülte meg, mennyire magyarázhatják az anyagi erőforrások a védő hatást.

Kutatásunk azt bizonyítja, hogy a kulcs az emberi támogatás

– mondta Gomez.

A kutatók szerint azoknak az orvosoknak és egészségügyi szakembereknek, akik nem házas rákos betegeket kezelnek, fel kell tenniük a kérdést, van-e a páciens barátai, ismerősei között, akire testileg-érzelmileg támasza lehetne. Mivel a házasságon kívül élők, illetve a népesség idősödése miatt a rákos betegek száma is növekszik az Egyesült Államokban, az eredményeknek fontos közegészségügyi vonatkozásai lehetnek.