A Balaton vizében a kimutatási határérték alatt van a fogamzásgátlókból származó hormonmaradványok koncentrációja – írja honlapján a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Ezt azért tartják fontosnak kiemelni, mert ők nem a tóban, hanem annak vízgyűjtő területén találtak – szintén határérték alatti, de kimutatható – hormonkoncentrációt, korábban viszont ez félreérthetően jelent meg a sajtóban.
Az MTA Ökológiai Kutatóközpont tihanyi Limnológiai Intézete azt vizsgálja, milyen élettani hatást gyakorolnak az emberi eredetű fogamzásgátló gyógyszerek maradványai a vízi ökoszisztémákban. Ennek a kutatásnak az első fázisában meghatározták a Balaton és a Zala vízgyűjtő területén a fogamzásgátló gyógyszermaradványok mennyiségét. Ebbe azért vágtak bele, mert a szennyvíztisztító telepeken ma alkalmazott háromlépcsős tisztítási technológia nagyobb részt nem szűri ki a szennyvízből például a szteroid fogamzásgátló hormonmolekulákat: hatóanyagtípustól függően ezek a biológiailag aktív hormonok és bomlástermékeik 90-70 százalékban az élővizekbe jutnak a tisztított szennyvízzel.
A kutatók a progesztogén és az ösztrogén koncentrációját mérték, ezek egyike se magasabb a nemzetközi átlagnál. Ezek tehát a Balaton és a Zala vízgyűjtőjén mért adatok, vagyis a hormonok akár a Balatonba is valóban bejuthatnak, viszont egyelőre magában a tóban a kimutatási határérték alatt vannak a koncentrációk, tehát
A következő lépésben a kutatók azt fogják vizsgálni, hogy a vízi ökoszisztémák lakói hogyan képesek tolerálni a hormonszennyezéseket, és milyen idegrendszeri változásokat okoznak a hormonok a csigákban, halakban. Fontos kérdés, hogy befolyásolják-e a fogamzásgátlók a vízi szervezetek szaporodását az idegrendszeri hatásokon keresztül. Ezekre a kérdésekre 2017 decemberében fogunk választ kapni, ekkorra várhatók a kutatás eredményei.