A Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott amerikai atombomba-támadás hosszú távú következményeivel kapcsolatban jóval súlyosabb kép él a köztudatban, mintsem azt a valós tapasztalatok indokolnák, derül ki egy új tanulmányból.

Az 1945 augusztusában végrehajtott támadás közvetlen következményei borzasztóak voltak, két elpusztult város, 120-150 ezer halott, még annál is több sebesült. Az Aix-Marseille Egyetem mikrobiológusa most azt vizsgálta meg, hogy vajon a tudományos mérések igazolják-e, amit a legtöbb ember, köztük rengeteg kutató is gondol, hogy a túlélők, illetve a túlélők leszármazottjai között kifejezetten magas a génhibából adódó betegségek száma az elszenvedett sugárzás miatt.

Bertrand Jordan és csoportja egy 1947 óta tartó vizsgálatsorozat eredményeit egyesítette. Hatvan év alatt sok embert vizsgáltak japánban, 100 ezer túlélőt, a túlélők 77 ezer gyermekét, illetve 22 ezer olyan embert, aki nem volt ott a bombázásoknál. A vizsgálatok valóban kimutatták, hogy akiket sugárzás ért, azok esélye megnőtt a rákos megbetegedésekre, ugyanakkor a várható élettartamuk alig néhány hónappal lett rövidebb, mint azoknak, akiknek nem jutott a bombák sugárszennyezéséből.

A részletesebb eredmények szerint a nukleáris csapások túlélői között a nők és a fiatalok számára jelentett nagyobb veszélyt a sugárzás, és 1958 és 1998 között egy átlagos túlélőnek 10 százalékkal nagyobb eséllyel alakult ki daganatos betegsége, mint azoknak, akik nem voltak a bombák környékén.

Ami ennél is érdekesebb: az elmúlt hatvan év vizsgálatai során semmilyen jelet nem találtak arra, hogy a bombák sugárzása a később fogant és született utódokban kárt tett volna. A kutatók szerint ugyanakkor ebből nem az következik, hogy az atombombák sugárzása nem jár következményekkel az utódokat tekintve, inkább csak olyan kicsi az előfordulás valószínűsége, hogy azt a hirosimai és nagaszaki bombák túlélőinek gyermekei között nem sikerült kimutatni.