A skót Stirlingi Egyetem egy tanulmányban azt vizsgálta, milyen közvetlen hatásai vannak az emberi testre a fejelésnek, vagyis a futball egyik legáltalánosabb mozdulatának.

A tanulmányban 19 játékosnak kellett belefejelnie egy, a szögletrúgást modellező gépből kilőtt labdába, mindegyiküknek hússzor. A kutatók megmérték a játékosok agyfunkcióit a fejelés előtt és közvetlenül utána, majd 24 és 48 órával később is. A memóriateszteken elért eredmények már közvetlenül a fejelés után romlottak, 41 és 67 százalék közötti értékben, és a hatás csak 24 óra elteltével múlt el.

A kutatók szerint ugyan a hatás átmenetinek tűnik, hosszú távon sok ilyen esemény – pláne ha annyira mindennapos, mint egy focista életében – károsíthatja az agyat.

Mivel a focit a világ minden részén űzik az emberek, a tanulmány szerzői szerint fontos, hogy tisztában legyünk, milyen hatásai vannak annak, ha valaki fejjel ér a labdához. Az eredmény természetesen a sportolói szervezeteknek és a kluboknak is megmutatja, milyen kockázattal jár egy focista karrierjében a fejelés.

A kutatók célja, hogy átfogóbb vizsgálatokkal legyenek képesek kiszűrni és megelőzni a sportban előforduló agykárosodásokat. A tanulmány elindításának egyik oka pont egy agykárosodásba belehalt focista volt: Jeff Astle, a West Brom Albion korábbi támadója 2002-ben, 59 évesen hunyt el, miután évekig súlyos demenciában szenvedett. A boncolás eredménye a halál közvetett okaként a fejelések miatt károsodott agyat is megnevezte.