Epilepsziás betegeknek fejlesztenek agyi defibrillátort a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói, az eszköz már a közeljövőben képes lesz automatikusan leállítani a rohamokat a páciensekben – írja az MTI az egyetem közleménye alapján. A fejlesztés mögötti ötéves kutatást bemutató tanulmány a rangos Nature Communications szaklapban jelent meg.
A koponyán kívüli ingerlés hatékonyságát egyes epilepsziásroham-típusok leállításában már korábban bizonyította Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa. Az általa vezetett SZTE-MTA Lendület Oszcillatorikus Neuronhálózatok Kutatócsoport célja, hogy új terápiás eljárást dolgozzon ki a gyógyszerrel nem kezelhető epilepsziás betegeknek.
A módszer lényege, hogy csak akkor és csak annyi elektromos ingerlést alkalmaz, amennyire a roham leállításához a betegnek szüksége van.
A szegedi kutatók valós időben tudják akár azonnal befolyásolni az emberi agyműködést az általuk kidolgozott agyingerlési eljárással. Az eddig rendelkezésre álló módszerek ugyanis csak kisebb állatokon működtek azonnal, emberekben csak hosszú percekig tartó alkalmazás után hatottak.
Ez az eljárás lesz a technikai alapja annak az agyi defibrillátornak, amely a szívritmus-szabályozó pacemakerhez hasonló elven működik, és a nagyon közeli jövőben automatikusan le tudja majd állítani az epilepsziás rohamokat emberekben is. Ennek a Buzsáki Györggyel, a világhírű agykutatóval együtt szabadalmaztatott találmánynak év elején el is kezdték a prototípus-fejlesztését.
Az ötlet lényege, hogy nagyon sok impulzus több helyen is éri a fejet, és ha ezek megfelelő gyorsasággal követik egymást, akkor ezeket az idegsejtek összeolvasztják, és egyetlen ingernek érzékelik. Így a mellékhatás szétoszlik a fejbőr vagy az alá helyezhető elektródák révén, viszont a hatás az agyon belül összeadódik, vagyis az idegsejtek ingerlődnek.
Az epilepsziás roham kialakulása nem jelezhető előre. A neuropszichiátriai kórképektől szenvedő, például depressziós vagy epilepsziás páciensek egyharmadánál a gyógyszeres terápiák nem hatékonyak. Ez az eljárás azért újszerű, mert csak akkor befolyásolja az agyat, amikor kell, a betegség időbeli dinamikájához igazodva.