A sárkánygyíknak is nevezett állat a chesteri állatkertben produkálta a szűznemzést (partenogenezist), igencsak meglepve gondozóit és a természettudósokat. A biológusok korábban is tudták, hogy egyes gyíkfajok képesek az önmegtermékenyítésre, ám a komodói varánuszok esetében először jegyeztek fel ilyesmit.

Girl power

Az esemény hátterét részletesen taglaló tudományos magazin, a Nature cikke szerint a sárkánygyíkokban azért alakulhatott ki ez a képesség, mert Indonézia szigetvidékén őshonosak, ahol rendszeresen előfordulhat, hogy a természeti csapások kisebb szigeteken elszigetelnek egy-egy varánuszt. A faj fennmaradását szolgálja, hogy a hímre évekig hiába váró nőstények ekkor megtermékenyítik magukat.

A chesteri állatkert varánusza, Flora sohasem párzott, de még csak nem is volt soha hím társaságban. A sárkánybébik nem teljes klónjai az anyjuknak, de a DNS-ükben feleannyi a variáció, ami arra utal, hogy a kicsik megduplázták az anya néhány kromoszómáját - írja a Nature. Flora tojásait inkubátorban tartják, és ha minden jól megy, 8 kicsivel gyarapítja karácsonyra állatkertje állományát.

Egy bivalyt is leterít

A Délkelet-Ázsiában honos komodói varánusz hatalmas hüllő, testhossza elérheti akár a három métert, testsúlya a 100 kilogrammot. Harapása nemcsak hatalmas fogai miatt veszélyes, hanem azért is, mert nyálában rendkívül fertőző baktériumok vannak. Legtöbbször lesből támad, vagy a préda nyakát kapja el, vagy izmos farkával veri le az áldozatot a lábáról. Először rendszerint a belső szerveket tépi ki a hasüregnél, s csak ezután kezdi szétmarcangolni a nem ritkán még élő áldozatot.

A varánuszok jó futók, rövid távon az óránkénti 18 km-es sebességet is bírják, és a tengerben is otthonosan mozognak. Amikor összeállnak, és falkában kezdenek vadászni, még a vízibivaly sincs biztonságban tőlük, de az embereket sem vetik meg. 1974-ben egy svájci ornitológus, Rudolf Von Reding Biberegg báró egyedül vágott neki a bozótosnak - a varánuszok csak a szemüvegét és a fényképezőgépét hagyták meg.