A jövő gyógyászatának fontos eleme lesz a távdiagnosztika és a ma még csúcstechnológiának számító drótnélküli eszközök. Ezt tudtuk meg egy magyar orvostechnikai cég demójából, amit Magyarországon először tekinthettünk meg. Az elsősorban öregeknek készült rendszert egy nyugdíjassal teszteltük. Anna néninek tetszett, amit látott.
A VirMed Kft. Károlyi Mihály utcai irodájában már régi ismerősként üdvözölnek bennünket: legutóbb akkor jártunk itt, amikor kipróbáltuk, hogyan működik a fóbiakezelés magyar fejlesztésű virtuális valóságokkal. A cégvezető, dr. Takács Barnabás ezúttal egy olyan rendszert mutat be, amellyel az orvos távolról figyelheti a páciens állapotát és esetleges rehabilitációját. A dolognak persze semmi köze nincs ahhoz a fajta távgyógyításhoz, amit nehezen szuszogó sámánok szoktak művelni regionális tévéadók esti műsorsávjában.
A rendszer létjogosultságát mindenekelőtt egy könyörtelen szociológiai közhely indokolja: öregszik a társadalom, az időskorúak aránya nő, a fiatalkorúaké csökken. Ez 2050-re oda fog vezetni, hogy a jelenlegihez képest körülbelül 10 százalékkal több nyugdíjast kell eltartania körülbelül 7 százalékkal kevesebb aktív keresőnek – az Európai Unióban is kiemelt prioritású e probléma megoldása. Emellett fontos szempont az is, hogy a kórházi kezelés drága, és minden olyan megoldás üdvös, ami kiváltja a nem hatékonyan használt kórházi ágyakat és rehabilitációt. "Egyfajta válasz arra a kérdésre, ami a mostani egészségügyi reformban benne foglaltatik, de a reform maga nem ad választ rá" – mondja az alkalmazás társtulajdonosa, Somody Imre, akinek a nevével már több egészségügyi vállalkozással (mindenekelőtt a Plusszal és a Pharmavit Rt-vel) kapcsolatban is találkozhattunk.
Takács egy tévéhez vezet bennünket az inkább nappalinak, mint orvosi rendelőnek berendezett irodában. A tévén hever a rendszer lelke, egy érintőképernyős, gusztusos kis miniszámítógép, amely éppen családi fotókat mutogat. "Azt akartuk, hogy a gép minél jobban beolvadjon a környezetbe" – magyarázza a cégvezető. A webkamerás, mikrofonos mini pc legfontosabb feladata a kommunikáció: adatokat gyűjt a páciensről a különféle, orvosi célú perifériáktól és szoftverektől, és ezeket továbbítja egy központi szervernek. A netkapcsolat lehet vezetékes, wifi, vagy akár egy 3G mobiltelefon is gondoskodhat róla, de mivel a rendszert hordozhatónak tervezték, nem a vezetékes net a legkedvezőbb megoldás. A továbbított adatokat a doktor az INes nevű orvosi adatbázis révén bármikor el tudja érni a szerverről, és távolról, gyakorlatilag észrevétlenül követheti a páciens állapotának alakulását, kiváltva a rutinvizsgálatokkal járó macerákat.
Az említett perifériák száma és tudása a technika fejlődésével, illetve megfizethetővé válásával nyilván bővülni fog, a rendszer prototípusa egyelőre néhány alapvető eszközt ismer. A számítógépen ujjlenyomatolvasó gondoskodik az egyedi azonosításról, egy karra csatolható kütyü pedig a páciens állapotát (testhőmérséklet, bőrellenállás, leadott hő) monitorozza. A karszalag révén az orvos követheti, hogy a páciens mikor aludt, pihent vagy mozgott, a legnagyobb erőssége azonban a nagybetűs Gomb. Ha a páciens ezt megnyomja, a rendszer azonnal felhív egy telefonszámot – például a mentőket, akik a számítógépbe épített GPS segítségével akkor is meg tudják találni a beteget, ha ő esetleg nem képes beszélni.
Tesztnyugdíjasunk, Anna néni érdeklődve csatolja fel a karszalagot, és egyenként kipróbálja a többi eszközt is. A gép érintőképernyőjéről eltűnnek a családi fotók, és megjelenik a rendszer főmenüje – a tévén is, gondolva arra, hogy a páciens szeme esetleg már nem a régi. Meggyőződünk róla, hogy a bluetoothos vérnyomásmérő is működik, a szintén bluetoothos mérlegnél pedig Anna néni angyali türelemmel tűri, hogy a kora után a testsúlya is szóba kerül. Ezután próbaképpen egyetlen gombnyomással videotelefonál a képzeletbeli orvosnak – e menüpont a népszerű netes telefonszolgáltatást, a Skype-ot használja.
A rendszer funkciói között fontos szerepet kapnak az otthon végezhető gyakorlatok is. A program érzékelőkkel ellátott súlyzók mozgását figyeli, így tudja követni, hogy a páciens milyen mértékben tudta elvégezni például a karemelést. Akadnak olyan feladatok is, amelyek a szellemi frissességet mérik, Takács erre is mutat példát: Anna néninek Magyarország nagyobb városait kell bejelölnie az érintőképernyőn megjelenő, egyre kevesebb támpontot adó vaktérképeken. Végezetül, külön tesztek szolgálnak a páciens hangulatának felmérésére és a relaxációra.
Az elképzelés tehát az, hogy valahányszor a jövő nyugdíjasa hazamegy a közértből, a nappaliban észrevétlenül megbújó egészségfigyelő rendszer a bluetoothos karszalag érzékelésekor mérni kezd. Az adatokat a páciens által elvégzett gyakorlatok eredményei egészítik ki, minden mérhető adat a szerverre kerül, és az orvos csak akkor avatkozik be, ha feltétlenül szükséges, vagy ha a rendszer automatizmusa erre figyelmezteti. A beteg is személyes vizit nélkül kommunikálhat az orvossal, végszükség esetére pedig ott a karszalagba épített gomb.
Hogy mindez mikor fog megvalósulni, nehéz megmondani, bár Takács szerint "bizonyos klientúrának már most is megéri". A rendszerben rejlő lehetőségeket nem lehet vitatni, viszont legalább 5-10 évet kell várni, amíg a ma még csúcstechnológiának számító eszközök megfizethetőek lesznek, illetve amíg a technológia beépül a hazai orvosi protokollba (az alkotók többek között OEP-támogatást és készülékbérlési lehetőséget szeretnének elérni). Addig a rendszer is fejlődni fog, Takácsék az emlékeztető SMS-től a bluetoothos gyógyszeradagolóig több további funkcióval tervezik kibővíteni. A cégvezető a későbbiekben újabb szolgáltatásokat is szeretne kapcsolni a programhoz (jelenleg a rendszerből az országos időjárásadatok és a szintén Somody érdekeltségébe tartozó Gyógyszerfutár elérhető). "Más minőségű nyugdíjas életet akarunk biztosítani az időseknek" – mondja a kutató, és víziójában már nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is ilyen rendszerrel dokumentálják életmódjukat.
Takács elismeri, hogy addig még sok a tennivaló. A rendszer most jutott arra a szintre, hogy bemutassák az orvosoknak, és egyeztessék velük, pontosan milyen szabályokat, gyakorlatokat kell még beépíteni. A következő feladat az lesz, hogy a ma még borsos árú, olykor 500-1000 dolláros eszközöknek kereskedelmi partnert találjanak, és bevonják őket a magyar egészségügybe. "Műszergyártókat, telekommunikációs cégeket is meg fogunk keresni" – csatlakozik üzlettársához Somody. "Nem a marketingre építünk, inkább azt szeretnénk elérni, hogy a szakma elitje azt mondja, erre szükség van. Üzletileg csak akkor akarjuk naggyá tenni a dolgot, ha már valós igény jelentkezik."
Az üzletember két éven belül szeretné piacképessé tenni a rendszert. Elmondása szerint azért csatlakozott ehhez a projekthez, mert szakterületén belül kellően innovatívnak tartotta. Somody szerint az egészségügy egyfajta paradigmaváltáson fog keresztülmenni a következő években, és a rendszerrel szeretnék a betegeket olyan helyzetbe hozni, hogy könnyebben tudják vállalni azt a felelősséget, amit egyébként is egyre inkább rájuk delegálnak. A kórházban és orvosnál töltött – mint tudjuk, drága – idő csökkentése pedig egybevág ezzel az elképzeléssel. Kérdés, hogy a vizitdíj és a kiemelt kórházak országa mennyire és milyen hamar képes majd követni ezt a törekvést.