Az elmúlt két hétben hol politikusok, hol a média kezdte ki az IPCC legutóbbi, 2007-ben kiadott jelentését. A klímaváltozás összefüggéseit és a Föld állapotát taglaló, részletes jelentést egy ideje már támadták indiai politikusok a környezetvédelmi miniszter, Dzsairam Rames vezetésével. A vita a Himalája gleccserei miatt robbant ki, amik kétségtelenül visszahúzódtak az elmúlt években. Rames szerint a jelenséghez semmi köze a globális felmelegedésnek, az IPCC jelentése viszont azt állítja, hogy van, ráadásul azt jósolja, hogy 2035-re teljesen eltűnhetnek a világ legmagasabb hegységének gleccserei.

Az ügy akkor vett új fordulatot, amikor az ENSZ-testület két hete beismerte, hogy tudományosan kevésbé megalapozott adatok kerültek be a jelentésbe, és a 2035-ös évszám valóban túlzás.

A másik botrány egy hete robbant ki, bár túlzás botránynak nevezni, hogy egy lap jó érzékkel meglovagolta a forróvá vált témát: a Sunday Times megvádolta az IPCC-t, hogy a jelentés mélyre ható tudományos háttérvizsgálat nélkül valószínűsített kapcsolatot a klímaváltozás és a természeti katasztrófák gyakoribbá válása között. A testület ezt a vádat visszautasította.

Évekig készül

Bár a klímaszkeptikusok és a globális felmelegedés bagatellizálói most örömmel csámcsognak a valóban kínos malőrön, egy hiba korántsem jelenti azt, hogy a dokumentum hiteltelen, és innentől kezdve nem kell félnünk a klímaváltozás hatásaitól.

A jelentés már csak alapossága miatt is tiszteletet érdemel. Három munkacsoport összesít és értékel tudományos megfigyeléseket és a kutatási eredményeket (csak tudományosan elfogadott, referált anyagokat vizsgálnak). Az első munkacsoport az éghajlati rendszerrel összefüggő megfigyelési adatokkal, az eddigi változások nyomon követésével, elemzésével és a hosszabb távon várható változások becslésével foglalkozik; a második munkacsoport a globális éghajlatváltozás globális és térségi környezeti hatásaival szembeni érzékenységet, a változások társadalmi-gazdasági és környezeti hatásait, illetve a hatásokra való felkészülés lehetőségeit vizsgálja; a harmadik munkacsoport a globális változást kiváltó tényezőknek, mérséklésük illetve csökkentésük lehetséges módjainak, eszközeinek szenteli figyelmét.

A munka évekkel a jelentés kiadása előtt kezdődik – a következő jelentést például 2014-re ígéri az IPCC, de már 2010 elején kihoztak róla egy vázlatot. A három kötetben összesen körülbelül negyven fejezet található, egy fejezetet néhány száz szakértő rak össze, és ritka, hogy egy szakértő két fejezet írásában is részt vesz. A vezető szerzőket az IPCC testülete választja ki, azok további szerzőket hívnak meg – igyekeznek a világ minden tájáról szakértőket hívni, de ezt a törekvést egyre inkább háttérbe szorítja a szakmaiság. Az elkészült anyagok több ellenőrzésen átmennek – a kormányok is kapnak zsűrizésre anyagot –, a végső szakmai kontrollt a világ vezető klímaszakértői végzik. A kész jelentés politikamentes, kerüli, hogy melyik országnak hol van a határa. A 2007-ben elfogadott jelentés a negyedik ilyen dokumentum volt az IPCC fennállása óta.

Mit számít egy évszám?

Hogy ezen a hosszas procedúrán hogyhogy nem akadt fenn az indiaiak által kifogásolt hiba, nem tudni. A 2035-ös dátum először a New Scientist egy 1999-es cikkében került elő, valószínűleg ebben bíztak meg a kelleténél jobban a jelentés kontrollszerkesztői.

„Túl gyorsnak ítélték a gleccserek olvadását, ez kétségtelenül szakmai hiba, és nagyon rossz helyen hibáztak, mert százmilliók vize ered a Himalájából” – mondja Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutatója, az MTA doktora, aki nem vett részt a jelentés készítésében. „De ez a hiba nem jelenti azt, hogy az ember által okozott klímaváltozás nem létezik. A Himalája gleccsereire is hat a globális felmelegedés, még ha nem is olyan gyorsan, mint azt a jelentés jósolja. Sajnos évről évre mérhetően csökken az a vízmennyiség, ami a hegység folyóiban le tud folyni, és ebből még nagyon nagy problémák lehetnek.”

 

Abban is egyetért a tudományos közvélemény, hogy a havas területek gyorsabban reagálnak a klímaváltozásra. Ennek oka az, hogy az elolvadt fehér, nagy fényvisszaverő képességű havat sötétebb talaj váltja fel, ami több energiát tud elnyelni. „A gleccserek olvadása is felgyorsult, az Alpokban személyesen is tapasztaltam” – magyarázza Mika. Az éghajlatkutató szerint egyébként Rajendra Pachauri, az IPCC elnöke jól tette, hogy a botrány ellenére nem mondott le. „A BKV vezérigazgatója sem mond le, ha a vállalat egy sofőrje karambolozik” – fogalmaz a magyar szakértő.

Csak gazdagabbak lettünk?

A Sunday Times támadása már egyszerűbb eset. Az IPCC jelentése nagyon óvatosan fogalmaz a szélsőségek tekintetében, mert a legtöbb ilyen szélsőség tekintetében nem – vagy legalábbis nem mindenhol – kimutathatók trendek, és ez igaz a természeti katasztrófákra vonatkozó megállapításokra is.

„Az biztos, hogy a természeti katasztrófák okozta károk növekedtek az elmúlt években. Hogy ez azért van, mert a szélsőségek erősebbé váltak, vagy azért mert több lett a vagyonunk, és ezért nagyobb károkat tud okozni egy katasztrófa, azt általában ma még nem képes eldönteni a tudomány, és ezt a jelentés le is írja” – magyarázza Mika.

A jelentés viszont hivatkozik egy olyan elemzésre is, ami kiszámolta, hogy a vagyonok emelkedését figyelembe véve is növekednek a károk, és ennek oka a természeti katasztrófák gyakoribbá vagy szélsőségesebbé válása okozhatja. „Ez valóban ott van a szövegben, de ez csak egyetlen anyag leírása, a jelentés megemlíti, hogy ez a tanulmány eddig azt hozta ki, hogy erősebbekké válnak a szélsőségek. Ezt a részletet ragadta ki a Sunday Times, nem túl fair módion. A média egyébként nagyon igyekszik kihozni a kutatókból, hogy a szélsőségek is szaporodnak, és biztosan vannak tudósok, akik kaphatók is erre – hiszen ha nagyobbnak tűnik a baj, több pénzt lehet kapni kutatásra. De az IPCC jelentése tiszta ebből a szempontból.

A testület egyébként sem szeret nagyon határozott kijelentéseket tenni, a hurrikánokkal kapcsolatban például az áll a 2007-es jelentésben, hogy a klímaváltozás „valószínűleg” fokozza majd a hurrikánokat a következő száz évben.

Túlóvatoskodták?

A média egyébként azt kevésbé követi figyelemmel, ha az IPCC valamit nem túl negatív, hanem túl kedvező színben fest fel. A 2007-es jelentést ért legkomolyabb kritikák például a tengerszint-emelkedésről szóltak: több, az utóbbi három évben készült tanulmány szerint a testület túlóvatoskodta a kérdést a jelentésben, amikor legfeljebb 59 centiméteres tengerszint-emelkedést jósolt 2100-ig. Több tudós szerint ennél többre számíthatunk.

Összességében véve, bár a 2007-es jelentés sokkal radikálisabb volt, mint a 2001-es – például kijelentette, szinte biztos, hogy az ember is felelős az elmúlt évtizedekben tapasztalt klímaváltozásért –, kevesebb negatív visszhangot kapott. A 2001-es jelentést készítők egyike, John Christy például korábban elismerte, hogy a legpesszimistább, száz év alatt 6 fokos emelkedést jósoló modell néhány kormány nyomására, az utolsó pillanatokban került be a jelentésbe. Ilyen szintű botrány még nem volt a 2007-es jelentés óta.

„A klímakutatást több százezren csinálják, egymással versenyben, itt nem nagyon lehet összeesküvéseket szőni” – mondja Mika. „Az utóbbi két évben többen próbálták megdönteni az IPCC állításait, de eddig csak ezt a 2035-ös dátumot sikerült felmutatniuk.”