Szokatlanul hosszú és hideg volt a tél az Északi-sark atmoszférájában, ráadásul a sarki állandó ciklon szelei is szokatlanul erősek voltak. Ezzel a két jelenséggel magyarázzak a tudósok, hogy miért alakulhatott ki az idén először ózonlyuk az északi féltekén. Az ózonréteg vastagsága nyolcvan százalékkal csökkent, Oroszországban és Skandináviában is rekordszintű UV-sugárzást mértek.
Már a mérési eredmények első, tavaszi felülvizsgálatakor is drasztikus ózonveszteségről számoltak be az Északi-sark légkörét vizsgáló tudósok, de a Nature tudományos folyóirat október 2-i számában megjelent teljes elemzésük szerint valójában már ózonlyukról beszélhetünk. Ózonlyuk eddig csak a Déli-sark fölött keletkezett, alapvetően meteorológiai okokból.
A mérési adatok szerint húsz kilométerrel a felszín felett 80 százalékkal csökkent az ózonréteg vastagsága. A tavasszal közölt első adatok még csak 40 százalékos vékonyodásról szóltak, amely szintén nagymértékű, de nem számított kirívónak, mértek már hasonló adatokat. A nyolcvan százalékos elvékonyodás viszont eddig példátlan, gyakorlatilag már lyuknak lehet nevezni.
A kutatók szerint az ózonlyuk amiatt alakulhatott ki, hogy idén szokatlanul hideg volt a tél a sarki sztratoszférában, és az északi-sarki állandó ciklon (polar vortex) szelei is vadabbul fújtak, elzárva a dél felől érkező melegebb áramlatok útját. Az ózonlyuk azért szokott csak a Déli-sark felett kialakulni, mert ott jellemzően hidegebbek a telek.
"A sarki sztratoszfére telei nagyon változatosak, hol hidegek, hol melegebbek. Az elmúlt időben a hideg telek hidegebbek lettek" - magyarázta a BBC-nek a Nature-ben megjelent tanulmányt Michelle Santee, a NASA Jet Propulsion Laboratoryjának a munkatársa. Azaz, egyelőre még nem kell számolni az ózonlyuk állandósulásával, de ha a sztratoszférában hideg tél van, és ez magas klórszinttel párosul, az a jövőben a mostanihoz hasonló ózonveszteséget okozhat.
A mérési adatok szerint egyébként idén nem dőlt meg semmilyen hidegrekord az arktiszi atmoszférában, de sokkal hosszabb ideig és sokkal nagyobb területen maradt szokatlanul hideg a levegő. Hogy ez miért történt, és hogy idén miért voltak erősebbek az állandó ciklon szelei, azt Santee szerint még évekig tartó tanulmányozással tudják csak kideríteni. "Decembertől májusig tartott a nagy hideg, ilyen még nem volt a feljegyzett mérések történetében" - mondta.
Az ózonlyuk kiterjedése térben és időben is változott, ahogy az állandó ciklon forgott. Amíg fennállt, Skandináviában és Oroszországban is rekordszintű UV-B sugárzást mértek, bár nem tudni, hogy ez jelentett-e veszélyt az emberi egészségre. A tavaszi közlemény szerint a 40 százalékos vékonyodásnál még mindig nem éri akkora ultraibolya-sugárzás az embereket, mintha a déli égöveken élnének.
Az ózonréteg vékonyodásában a klórvegyületek játszanak nagy szerepet, ezeket 1987-ig nagy mennyiségben használta az ipar, például a hűtőszekrények hűtőgázaként, vagy a dezodorok hajtógázaként. Lebomlásuk évtizedekig is eltarthat, becslések szerint a század közepére állhat vissza a levegő ózonszintje az ipari kor előttire, írja a BBC.