Az elmúlt 2,8 millió évben többször jellemezte szélsőségesen meleg időszak az északi-sarki területeket. Ezekben az időszakokban a hőmérséklet akár 4-5 Celsius-fokkal is felülmúlta a normálisnak számító értékeket, ráadásul sokkal nedvesebb volt a levegő. Ilyen értékeket az Északi-sarkvidék esetében korábban elképzelhetetlennek tartottak – írta Martin Melles, a Kölni Egyetem munkatársa kollégáival a Science című tudományos szaklapban.

A nemzetközi kutatócsoport egy 318 méter mélységből, a szibériai Elgigitgin-tóból származó kőzetmagot elemzett. Összetételéből a szakértők arra következtetnek, hogy az elmúlt 2,8 millió évben összesen nyolc szélsőségesen meleg időszak lehetett. A legutóbbi ilyen időszak 400 ezer éve volt. A nyári középhőmérséklet akkor 13-14 Celsius-fok körül alakult – ma a területen ez kilenc Celsius-fok.

„Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a meleg időszakok megcáfolhatatlanul léteztek" – mondta Melles. A szakértők abból indultak ki, hogy a grönlandi jégtakaró egyre kisebb lett vagy egyes helyeken teljesen eltűnt. Az Északi-sarkkör közelében, a Csukcs-földön fekvő Elgigitgin-tó területén pedig nagy mértékben nőtt a csapadék: évi 300 milliméterről 600 milliméterre.

Az eredményeket összehasonlították az Andrill nevű Antarktisz-projekt adataival is. Melles szerint a szibériai kőzetmag korrelál az antarktiszi maggal. Azok az időszakok, amikor a nyugat-antarktiszi jégtakaró elkezdett eltűnni, megegyeznek az északi régiók meleg időszakaival. Hogy a déli olvadás hatott az északi területekre vagy fordítva, egyelőre kérdéses.

Mindenesetre ha a pólusok közötti kölcsönhatások valóban léteznek, Szibériát néhány évszázadon belül ismét egy 4-5 Celsius-fokkal melegebb klíma veszélye fenyegetheti – véli Melles. Az Elgigitgin-tó krátertó, amely 3,6 millió évvel ezelőtt meteorit-becsapódással keletkezett. A 170 méter mély tó alján olyan kőzetrétegek találhatók, amelyek felvilágosítást adnak a több millió évvel ezelőtti klímáról és faji sokszínűségről.