Nagymértékű korall-fehéredés tapasztalható a Föld legnagyobb koralltelepén, az Ausztrália közelében található Nagy Korallzátonyon, négy éven belül már második alkalommal. A korallpusztulás előjelének számító folyamat a déli Csendes-óceán korallszigeteit is elérte már.
Terry Done, az ausztrál Óceántudományi Intézet vezető természetvédelmi kutatója, aki a korallpusztulás mértékét föltérképező átfogó vizsgálat első eredményeit ismertette a New Scientisttel, "kiterjedt fehéredésről" számolt be.
Túl meleg a víz
A jelenség oka a tengervíz magas hőmérséklete, aminek következtében a korall-állatkákkal szimbiózisban élő, és azok színét is adó algák egy részében sérül a fotoszintézishez szükséges egyik fontos protein. Mivel ezek az algák ezentúl nem tudják ellátni gazdájukat energiával, és élelemmel, az elűzi őket. A korallok sorsa attól függ, mennyi algájuk marad, ha mindet elvesztik, elpusztulnak; a tengeri élővilág egynegyedének otthonául szolgáló zátony omladozni kezd.
Bár a jelenség összetett, mert nagyon sokféle korall-fajtáról és ugyancsak sok algafajról van szó, amelyek nem egyformán érzékenyek a hőmérséklet-emelkedésre, az biztos, hogy minél melegebb a tenger, és minél hosszabb ideig tart a "melegvizes" időszak, annál nagyobb mértékű korall-pusztulással számolhatunk.
Thomas Goreau, a Korallzátony Szövetség elnöke, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának tanácsadója Tahitiről, a Cook szigetekről, Új Kaledóniáról és Fiji-ről is kapott már korall-fehéredésről beszámoló riasztásokat. "Még hosszú időbe telik, amíg pontosan fölmérhetjük a katasztrófa nagyságrendjét," - mondja. "De ha minden adat összegyűlt, attól tartok, annak megerősítéséről kell beszámolnunk, hogy a déli Csendes-óceánon csaknem minden korall elpusztult az elmúlt néhány hónapban."
Globális felmelegedés az ok