A Szaricsev-vulkán egy 1496 m magas, a Kuril-szigeteken lévő tűzhányó, ami 2009. június 12-én kezdődött kitörése során jelentős mennyiségű kén-dioxidot juttatott a sztratoszférába. A mintegy 16 kilométer magasságba lövellt por miatt az északi félteke lakói különös égi színeket láthatnak. A kitörési felhőről az ISS fedélzetéről megkapó szépségű fotót készített az űrállomás legénysége, amely bejárta a világsajtót – írja a hirek.csillagaszat.hu.

Az első észlelések a színes naplementékről június utolsó napjaiban érkeztek az USA és Kanada területéről, majd a műholdas megfigyelések sejtetni engedték, hogy hamarosan Európába is eljut a kén-dioxidos vulkáni anyag. Kontinensünk nyugati partjait még június legvégén érte el a kén-dioxid, július első napjaiban már sorra jelentek meg a nyugat-európai észlelések, hazánkat pedig 4-én érte el a látványosság. Ezen a napon már napnyugta előtt mintegy egy órával látni lehetett a szálas, sávos szerkezetű kén-dioxid felhőt, amely a nappali égen még fehéres színű volt, majd napnyugta után a sávok színesedni kezdtek. Sajnos az időjárás nem mindenhol engedte érvényesülni a sztratoszférikus színeket, ám ahol felhőmentes volt az égbolt, elsősorban az északi országrészeken, ott előjött a tavaly augusztus végihez hasonló látvány. A jelenségről több magyar amatőrcsillagász is remek felvételeket készített.

A vulkanikus eredetű kén-dioxid jellegzetes nyomai megfigyelhetők a naplementék során. Egy felhőtlen égboltot feltételezve mintegy egy órával napnyugta előtt a nyugati égrészen fehéres (szürkés fehér, sárgás fehér), némiképpen cirruszokra hasonlító felhőzet jelenhet meg. E felhőzet vékony, közel párhuzamos, kissé hullámos sávokból áll, amelyek színe fehér, ezüstfehér, a láthatár közelében sárgásfehér, rózsás fehér. Ahogy közeledik a Nap a horizonthoz, egyre sárgásabb árnyalatot öltenek a sávok, majd lassanként vörös színek is keverednek bele, a normál napnyugtához hasonlóan.

Amikor a Nap már lenyugodott, elkezdődik a sztratoszférában található anyag igazi színesedése. A vulkáni felhőzetet magas elhelyezkedése miatt később érik el az alkonyi fények, mint a normál, troposzférában lévő felhőket, így körülbelül 15 perccel napnyugta után kezd a kén-dioxidfelhő aranysárga színben izzani. Amint egyre mélyebbre jut a Nap, a felhő színei is percről percre mélyülnek: narancsvörös, rózsás narancs, mély piros árnyalatokat ölt, legtöbb esetben csak a horizont feletti néhány fok magasságáig. Ez a színes sáv mindig jól elkülöníthető az égbolt többi részétől, szinte neonosan világít, a sáv feletti terület pedig rózsaszínes-lilás színeket vesz fel. Időnként e színes sávból magasabbra törő, rendkívül látványos, rózsaszínű krepuszkuláris sugarak is megjelennek.

A nyugati égboltot betöltheti a lilás fény, ami néha csak egészen halványan látható, olykor viszont igen élénk színben tündökölhet. A jelenség mintegy 30-40 perccel napnyugta után ér véget, ekkor a sávozott felhők még látszanak, de már nincs jellegzetes színük. Hajnalban a látványosság fordított sorrendben játszódik le. A nyári időjárás nappali felhőképződésének maradványai sokszor elrontják az alkonyi eget, ám hajnalra ezek a maradványok legnagyobbrészt feloszlanak, így a reggeli égbolt sokszor tisztább az estinél, ennek köszönhetően a koránkelők a hajnali madárdal mellé látványosabb égi jelenségeket is kaphatnak. A vulkáni kén-dioxid csak lassan ürül ki a sztratoszférából, így az elkövetkező hetek, esetleg hónapok alkonyi, hajnali színeit még látványosabbá teheti egy ideig, érdemes lesz figyelnünk az eget.