Rachel Grant, a brit Open University PhD-hallgatója 2005-ben szalamandrákat tanulmányozott egy olaszországi tónál, akkor vette észre egy teliholdas éjszakán, hogy az út, amin megy, tele van varanggyal. A következő hónapokban többször megfigyelte a jelenséget, és mindig teliholdkor. Ezután utánanézett, hogy a tudományos források leírnak-e valamilyen összefüggést a békák párzási szokásai és a holdciklus között, de nem talált ilyesmit.

2006-ban és 2007-ben Grant visszatért Olaszországba további adatokat gyűjteni, és összehasonlította feljegyzéseit egy korábbi, 10 éves időszakot felölelő elemzéssel, amely egy Oxford melletti tó békáinak párzási szokásait mérte fel, illetve egy hasonló, kétéltűeket vizsgáló tanulmánnyal, amit a Cardiff Egyetemen készítettek. Az elemzések egyértelműen azt mutatták, hogy a kétéltűek teliholdkor párzanak a legszívesebben – írja a BBC hírportálja.

Például a leggyakoribb békafajok, a közönséges varangy és a gyepi béka egyedei is teliholdkor érkeznek meg a költőhelyükre. „A gőték is teliholdkor a legaktívabbak, de az összefüggés itt nincs eléggé tisztázva” – fogalmazott Grant. „Úgy tűnik, ezek az állatok kerülik a költőhelyet, amikor a Hold a harmadik negyedben jár.” A kutatók az Indonéziában őshonos feketeragyás varangyról is szereztek Jáva szigetén gyűjtött adatokat, és arra jutottak, hogy ezek az állatok is teliholdkor szeretnek nemi életet élni.

Grant úgy véli, világméretű lehet a jelenség, amit eddig nem nagyon vett észre a tudomány. Az egyes fajok szokásai között viszont akadhatnak még különbségek, és az összefüggés háttere sincs eléggé tisztázva, ezért a tudós szerint mindenképpen további vizsgálatokra van szükség. Grant és kollégái most egy olyan statisztikai modellen dolgoznak, ami figyelembe veszi az időjárást és más környezeti hatásokat, például a Föld mágneses mezőjének ingadozásait.