Egy gombafaj hangyákat fertőz, és eléri, hogy a hangyák azt tegyenek, amit a parazita elvár tőlük. A gazdaálat oda megy, ott és úgy pusztul el, hogy az a gombának a legmegfelelőbb legyen. A tudósok még nem értik, hogyan megy végbe mindez.
Akarat nélküli élőhalottként viselkednek egy gombafajtól a hangyák. A parazita átveszi az irányítást a rovar fölött, és arra kényszeríti, hogy egy növekedésre alkalmas területre masírozzon, majd ott elpusztuljon. A döglött hangyából kikelő gomba így megfelelő táptalajon tud nekikezdeni a növekedésnek és szaporodásnak.
Bár a tudósok nem tudják, hogy a gombák hogyan veszik át a hatalmat a hangyák agya felett, de az American Naturalist szeptemberi számában egészen részletesen le tudták írni magát a jelenséget.
A vizsgált hangyák Thaiföld erdeinek lombkoronáin élnek, de gyakran lejárnak élelemért a földre. A szintén itt élő Ophiocordyceps unilateralis nevű gombák kedvelt tartózkodási helye a fatörzsek aljának északnyugati oldala, ahol a hőmérséklet, a páratartalom és a napfény éppen ideális mennyiségben van jelen a gombák szaporodásához.
Amint az Ophiocordyceps unilateralis megfertőzi a hangyát, ráveszi, hogy az lemásszon a fatörzsön az aljnövényzetig, ahol aztán elpusztul az állat, a gomba szempontjából a legmegfelelőbb helyen. Sőt, a gomba azt is eléri, hogy a hangya kimúlása előtt még beleharapjon a növényzetbe, és izmai bemerevedjenek, hogy az út biztosítva legyen a talajhoz.
„A gomba céltudatosan manipulálja a megfertőzött hangyát, hogy az pontosan ott pusztuljon el, ahol a parazitának megfelel. Körülbelül élete utolsó órájában indul a rovar végső nyughelye felé, hogy soha ne térjen vissza” – mondta David P. Hughes, a Harvard Egyetem szakértője.
Miután a hangya elpusztul, a gomba tovább nő a gazdatestben. A hangyatetemek felboncolása után Hughes és kollégái azt találták, hogy a gombák olyan cukrokká alakítják át a rovarok belső szerveit, amik segítik a növekedésben. Egyetlen dologra figyel csak a gomba, hogy ne oldja fel a hangya rágó szájszervét rögzítő izomzatot, nehogy megszűnjön a rögzítés.
A parazita még a védelemre is figyel: ahol a hangya kitinje gyengül, ott erősít, hogy távol tartsa magától a mikrobákat és a többi gombát. Egy vagy két héttel később az Ophiocordyceps unilateralis szétszórja spóráit az őserdőben, hogy más hangyákat is megfertőzzön.
A jelek szerint azonban a hangyák sem teljesen védtelenek a támadással szemben, legalábbis Hughes szerint az igazán fertőzött területeket elkerülik a rovarok, bár azt még nem sikerült kideríteni, hogy miről ismerik meg a gombát, és az sem világos, hogy az Ophiocordyceps unilateralis hogyan veszi át a hatalmat a hangya agya felett.