John Losey, a Cornell Egyetem rovartannal foglalkozó kutatója egy éve indította el az Elveszett Katica Projektet, mert az egykor őshonos katicafajok országszerte eltűnőben vannak. Az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványa által tamogatott programban elsősorban a gyerekeket próbálják rávenni arra, hogy kutassanak a katicabogarak után, és küldjenek fényképeket róluk Loseynak.

Különös figyelmet kap három őshonos faj: a kétpettyes, a kilencpettyes és a kereszt mintájú katicabogár. Valaha a kilencpettyes volt a legelterjedtebb katicafaj az Egyesült Államokban és Kanadában, a program kezdetére azonban szinte teljesen eltűnt a két országból. A kutatók úgy vélik, a nem honos katicafajok kártevők elleni felhasználása vezethetett a most már védett három faj kiszorulásához. A beérkezett fotókon is többnyire az európai hétpettyes és az ázsiai sokszínű katicabogár látható, ám egyre gyakrabban bukkannak fel az őshonos fajok képei is.

Losey szerint a nagy áttörés idén júniusban következett be, amikor egy oregoni vidéki ház hátsókertjében egy anya és hatéves lánya egész katicatelepet talált. A kutató munkatársával és befogóhálókkal repülőre szállt, majd 13 kilencpettyes és 30 kereszt mintájú katicával tért vissza Ithacába. Azóta a katicák szorgalmasan szaporodnak a Cornell laboratóriumában. Losey vizsgálatokat tervez, amelyekből kiderülhet, miért szorultak vissza az őshonos fajok a kártevők ellen betelepített európai és ázsiai katicafajokkal szemben.

A kutató szerint lehet, hogy az őshonos fajok lassabban fejlődnek ki, kevesebbet esznek, érzékenyebbek a parazitákkal és kórokozókkal szemben, esetleg egymás közt szaporodtak, és hétpettyes kinézetet öltöttek. A kutatás meghatározott pontján a laboratóriumból kikerülnek a katicabogarak a terepre, mert Losey szaporítási programja alapvetően a természetes állapot visszaállítását célozza.