Az erdőket ősszel beborító színkavalkád attól függően változik, hogy az óceán melyik partján állunk. Míg Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában az őszt a vörös szín jellemzi, Európában a fák ilyenkor inkább sárgába öltöznek. Egy kutatócsoport most új elmélettel állt elő, hogy megmagyarázzák a kontinentális eltéréseket –szerintük a jelenséget a 35 millió évvel ezelőtti jégkorszakok okozták.
A fák lombjának zöld színét a klorofill nevű pigment adja, amely a napfényt elnyelve képes energiát termelni – ezt nevezzük fotoszintézisnek. Amikor a hőmérséklet ősszel lecsökken, a hidegre érzékeny klorofill nem termelődik tovább, ezáltal a zöld szín eltűnik, és előtérbe kerülnek a sárga és piros pigmentek, a karotenoidok (ezek felelősek többek között a répa narancssárga színéért is). Ezek a pigmentek állandóan jelen vannak a levelekben, de csak akkor válnak láthatóvá, amikor a zöld eltűnik.
A folyamat eddig is ismert volt a tudósok előtt, azt azonban nem tudták, mi okozza a kirívóan vöröses árnyalatot, mivel ennek létrehozásához a fa energiát kénytelen felhasználni, miközben a levelei már haldokolnak. A vörös színt az antocianinok hozzák létre, amelyek kizárólag ősszel termelődnek, és a káros sugárzásoktól védik a fát, valamint védelmet nyújtanak a fagy ellen. Egyes tudósok szerint a fát egyébként megtámadó rovarokat is elriasztják – a kutatók ebből a feltevésből kiindulva jöttek rá a feltételezett megoldásra.
Az elmélet szerint 35 millió évvel ezelőtt a bolygófelszín nagy részét örökzöld erdők és dzsungelek borították, amelyek nagyrészt trópusi fajokból álltak. Ezen időszak alatt egy sor jégkorszak és szárazabb időszak váltotta egymást, ennek eredményeképpen vált számos faj lombhullatóvá. Ezek közül sok faj olyan evolúciós úton indult el, amely során vörös leveleket hoztak létre, hogy elriasszák a rovarokat, állítják Simcha Lev-Yadun izraeli és Jarmo Holopainen finn kutatók. Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában az észak-dél irányú hegyvonulatok miatt lehetővé vált, hogy az élővilág folyamatosan északra vagy délre vándoroljon az aktuális klímának megfelelően. A fákkal pedig természetesen együtt mozogtak a rovarok is, így a túlélésért folytatott harc zavartalanul folytatódhatott tovább.
Európában viszont az Alpok és a hozzá kapcsolódó vonulatok kelet-nyugati irányban húzódnak, így nem jöttek létre védett területek, ezért sok fafaj, amely nem bírta elviselni a hideget, kihalt, és velük együtt kihaltak azok a rovarok is, amelyeknek ezzel megszűntek az életfeltételeik. Azoknak a fajoknak pedig, amik túlélték az európai hideget, a továbbiakban nem volt szükségük rá, hogy vörös leveleket hozzanak létre, mivel nem kellett megküzdeniük a rovarokkal.
Az elmélet bizonyítására a szabályt erősítő kivételként a skandináviai törpecserjékre hivatkoznak a kutatók, amelyek változatlanul vörösre festik leveleiket. A fákkal ellentétben a törpecserjék képesek voltak átvészelni a jégkorszakokat a hóréteg alatt, amely befedte és megvédte őket az extrém körülményektől. A hó alatt pedig a rovarok szintén képesek voltak túlélni, így a növények és rovarok közötti háború tovább folyt, a cserjéknek pedig továbbra is szükségük volt a vörösre festett levelekre.