Robert és Brenda Vale Time to eat the dog: The real guide to sustainable living (Ideje megenni a kutyát: Egy valódi kalauz a fenntartható életvitelhez) című könyvében azzal kalkulál, hogy egy középméretű kutya évente átlagosan 164 kilogramm húst és 95 kilogramm gabonafélét fogyaszt. Kedvenceink ökológiai „mancsnyomát" ezután úgy számítják ki, hogy meghatározzák, mekkora földterületre van szükség ennyi táplálék előállításához.

A Vale házaspár úgy találta, hogy egy középtermetű kutya ökológiai mancsnyoma 0,84 hektár, de egy nagyobb német juhász táplálékának előállításához már 1,1 hektár földre van szükség. Eközben egy kisebb terepjáró ökológiai költsége mindössze 0,41 hektárt tesz ki. A kutyák lábnyomát a húsfogyasztás duzzasztja fel, de a macskák sem állnak sokkal jobban: ők a maguk 0,15 hektárával egy Volkswagen Golffal vannak egy súlycsoportban.

A kisebb állatok öko-költsége sem elhanyagolható. A hörcsögöké például 0,014 hektár, ami egy plazmatévé környezeti költségének a felére rúg. Összehasonlításképpen: egy fejlődő világban élő ember ökológiai lábnyoma 1,6 hektár, míg egy fejlett világbeli társáé 6 hektár körül mozog.

„Nincsenek receptek a könyvben" - mondja nevetve Robert Vale a Reuters hírügynökségnek. „Természetesen senkit sem buzdítunk arra, hogy egye meg a kutyáját, de arra már igen, hogy gondolja végig, milyen ökológiai költségekkel járnak mindennapi tevékenységei." A szerzők szerint érdemes tehát megfontolni a kisebb, „zöldebb" háziállatok tartását, mint például az aranyhal, a hörcsög vagy a nyúl.

Vale-ék felvetik az elpusztult háziállatok testének - például állateledel formájában való - újrafelhasználását is. „Bármilyen idegennek is tűnik ez a lehetőség, bolygónk növekvő lakossága és véges erőforrásai ismeretében igenis jogos felvetés" - hangsúlyozza Vale.