Az evolúcióbiológusok DNS-bizonyítékokra alapozva egyetértenek abban, hogy a sziget állatvilágának nagyobb hányada a kontinentális Afrikából érkezett négy szakaszban. A makimajomhoz hasonló állatok 50-60 millió évvel ezelőtt jelentek meg, majd a tanrekfélék (Tenrecidae) 25-42 millió éve, hamarosan utánuk a ragadozók, végül a rágcsálók. A tanrekfélék a sün, cickány és oposszum rovarevő rokonai.

Az állatok „mentőcsónakokkal”, a 430 kilométeres Mozambiki-csatornán keresztül történt érkezésének elmélete már hetven évvel ezelőtt felmerült. Később a szárazföldi híd teóriája nyert inkább teret, az amerikai Matthew Huber és szerzőtársa, Jason Ali a Hongkongi Egyetemről mostani tanulmányában azonban újra a tengeri utat valószínűsíti. A kutatók a Nature tudományos magazin legújabb számában publikálták elképzelésüket.

A tudósok szerint több tízmillió évvel ezelőtt az óceáni áramlatok alapvetően eltértek a mostaniaktól. Az elmúlt hatvan millió év alatt Ausztrália és India 2200 és 4000 kilométert tolódott északra, valamint hat nagy óceáni átjáró nyílt meg, illetve záródott be, mindez megváltoztatta az áramlatok jellegét. Afrika és Madagaszkár is mintegy 15 fokkal, azaz 1600 kilométerrel északabbra mozgott ebben a periódusban.

A kutatók olyan számítógépes szimulációkat futtattak le, amelyeket a kontinensek elhelyezkedésének egykori paramétereire alapoztak. Megállapították, hogy valamennyi szimulációban a mostanitól alapvetően eltérő óceáni áramlatok keletkeztek. Úgy vélik, hogy ezek az áramlatok az esetenként feltámadt viharokkal együtt tették lehetővé az állatok sikeres vándorlását.