A környezetvédők a kilencvenes évek óta tiltakoznak az Amazonas egyik mellékfolyójára, az észak-brazíliai Xingura építendő gát miatt. Azt mondják, a gát óriási pusztítást végezne a környezetben, 500 négyzetkilométernyi terület kerülne víz alá, hatalmas területen borulna fel az ökológiai egyensúly, és 40 ezer embert, túlnyomórészt a dzsungelben élő indián törzseket kellene kitelepíteni.

A brazil környezetvédelmi minisztérium egy 40 pontból álló listát állított össze, aminek az erőművet építő cégeknek meg kell majd felelni, plusz vállalniuk kell, hogy 800 millió dollárt költenek az építkezés környékén a környezet megóvására. Ez alaposan megdobja a költségvetést: magának a gátnak és az erőműnek a felépítése a becslések szerint 3 milliárd dollárba fog kerülni, a szükséges kiegészítő infrastruktúra (utak, a megtermelt áramot elvezető hálózat) további 2,5 milliárd dollárba fog kerülni.

Ha a Belo Monte elkészül, a harmadik legnagyobb vízi erőmű lesz a világon a kínai Three Gorges és a brazil-paraguayi határon működő Itaipu mögött. Magas vízállásnál a teljesítménye a paksi atomerőmű öt és félszerese, 11 ezer megawatt lesz, amivel 23 millió háztartás áramszükségletét fedezi majd.

Alacsony vízállásánál (ami három-négy hónapig tart minden évben) azonban ennek a kapacitásnak csak a tíz százalékát tudja kihasználni – figyelmeztetnek a környezetvédők, akik szerint nem csak környezetromboló lesz az erőmű, de nagyon kevéssé hatékony is.

Brazília egyébként óriási vízierőmű-építési hullám előtt áll, a tervek szerint az évtized végéig 70 ilyen erőművel építenek fel az Amazonas mellékfolyóin.