A tengeri élővilág több száz faját, valamint a louisianai partvidékhez közeli szigeteken és a mocsárvidéken fészkelő vándormadarakat, pelikánokat és vidrákat fenyegeti leginkább a Mexikói-öbölben fúrótorony-robbanás miatt keletkezett olajszennyezés, amelynek nyúlványai csütörtökön elérték az Egyesült Államok déli partvidékét, a Mississippi folyó deltáját.
Amerikai környezetvédelmi szakértők nem zárják ki, hogy a szennyezés okozta környezeti károk súlyosabbak lehetnek az Exxon Valdez tartályhajó 1989-es alaszkai katasztrófája okozta pusztulásnál is. James Opaluch, a Rhode Island-i Egyetem környezetgazdálkodási professzora szerint a katasztrófa súlyossága alapvetően attól függ majd, hogy mennyi olaj éri el a partvidéket.
A jelenlegi helyzet leginkább a Pemex mexikói állami olajtársaság Ixtoc-I olajfúrótornyának 1979. június 3-án történt felrobbanásához hasonlít. A tengeri olajkitörést akkor 1980 márciusában sikerült megfékezni. A kiömlött kőolaj mennyisége 530 millió liter volt (az Exxon Valdez esetében 41 millió liter folyt ki). Az Ixtoc balesetekor az olaj hosszú ideig a tengerben maradt, és csak egy kis része érte el a texasi partokat, így a károk messze alatta maradtak az Exxon Valdez által okozott pusztításnak. 1989-ben az olajszennyeződés több mint 1900 kilométeren terült szét Alaszka partjainál, több százezer madár és tengeri élőlény pusztulását okozva. A terület megtisztítása és rehabilitálása több mint kétmilliárd dollárba került.
Opaluch professzor úgy véli, a legkedvezőbb eshetőség jelenleg az, ha az olaj túlnyomórészt a tengerben marad, a legsúlyosabb következményekkel pedig akkor kell számolni, ha a szennyezés a mocsaraknál éri el a partvidéket.
Az amerikai kormány közlése szerint naponta 800 ezer liter nyersolaj ömlik a vízbe a tengerszint alatt két kilométerre található kútból. Akár 90 napba is beletelhet, amíg egy új nyomáscsökkentő szelepet helyeznek el a tengerfenéken az olajszivárgás leállítására. Ebben az esetben 72 millió liter olaj szennyezheti a természetet.
Mike Miller, a fúrótornyok oltására szakosodott kanadai Safety Boss igazgatója a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzet csak az 1991-es kuvaiti olajtüzek által okozott katasztrófához fogható. A Greenpeace képviselői jelezték, hogy a veszélyeztetett kékuszonyú tonhal ivadékai éppen mostanában kelnek ki, és közeleg a tengeri teknősök párzási időszaka is. A terjedő olajfolt a világ egyik leggazdagabb tengeri élővilágát fenyegeti.
Az amerikai hatóságok az olajszennyezés miatt a veszélyeztetett területeken még a szezon előtt engedélyt adtak a garnéla kifogására. Nils Warock, a Kaliforniai Egyetem környezetvédelmi szakértője rámutatott, hogy az olajtól a madarak tollazata összecsomósodik, és nem szigetel többé. A bőrön az olaj égési sérüléseket okozhat. A tollászkodó állatok emellett óhatatlanul olajat nyelnek, ami miatt vérszegénység, vérzékenység és több egyéb betegség fejlődhet ki. A fenyegetett természetvédelmi területeken 34 ezer madár fészkel, sirályok, pelikánok, rózsás kanalasgémek, kék gémek, nemes kócsagok és csérek.