Az ausztrál Melbourne-i Egyetem és a kanadai Brock Egyetem elemzése kimutatta, hogy a nagyobb csőrű madarak általában a melegebb éghajlatokra jellemzőek, míg a hűvösebb vidékeken kisebb csőrük van a fajoknak – írja a ScienceDaily.

A csőrök nagyságát és alakját eddig elsősorban a táplálkozásban és a párszerzésben betöltött szerepükkel magyarázták. Nemrég azonban arra is fény derült, hogy a csőrnek fontos szerepe van a madarak hőháztartásában is. Hőtérképek bizonyítják, hogy a tukánok és a ludak például nagy mennyiségű hőt képesek leadni csőrükön keresztül. A madarak ugyanis nem izzadnak, hanem csőrük segítségével szabályozzák testhőmérsékletüket – magyarázta Glenn Tattersall, a Brock Egyetem biológusa. Ezért gondolták, hogy megvizsgálják e funkció evolúciós következményeit számos faj esetében.

A 214 vizsgált faj a tukánoktól, afrikai bajszikáktól és bádogosmadaraktól a sirályokon és cséreken át a pingvinekig szinte az összes szélességi fok lakóit lefedte. Minden faj esetében egyértelműen látszott a csőrhossz, valamint a szélességi fok, a magasság és a környezet hőmérséklete közötti összefüggés. Tehát evolúciós kapcsolat van a madárcsőr nagysága és annak hőháztartásban betöltött szerepe között – fejtette ki Matt Symonds, a Melbourne-i Egyetem zoológusa.

Bár elképzelhető, a nagy csőr azért alakult ki, hogy lehetővé tegye a meleg éghajlatokon élő madarak hőleadását, a kutatók véleménye szerint az a valószínűbb, hogy csőrméret a hideg hatására kezdett csökkenni.

Ez a kutatás az első, amely egy 133 éves ökológiai elméletet, az Allen-szabályt bizonyítja ekkora állatcsoportnál. Az elmélet lényege, hogy az állatok testfüggelékei (végtagjai, füle, farka) kisebbek hideg környezetben, hogy minimalizálják a hőveszteséget. Eddig a szabály leginkább anekdotaszerű volt.