Az oxigénszint változásával a tengeri élőlények viselkedése is megváltozik. Egyes állatok megpróbálnak menekülni és magasabb vízrétegekbe eljutni, mások lelassulnak vagy szokatlanul kezdenek viselkedni – magyarázta Michael Stachowitsch, a bécsi egyetem tengerbiológusa, aki munkatársaival elsősorban az üledékben élő mikroszkopikus állatok viselkedését tanulmányozta.

A bécsi kutatók által kifejlesztett plexiüvegkamrával, az úgynevezett EAGU-val (Experimental Anoxia Generating Unit) több hónapon át folytatható a kísérlet. A kocka alakú tartályt nyitott állapotban helyezik el a tengerfenéken, így a szokásos oxigénszint mellett tanulmányozható az élet. Majd becsukják, és a tartályon belül egyre kevesebb lesz az oxigén, míg pár nap alatt teljesen el nem fogy. Egy kamera percenként készít képet a benti helyzetről, érzékelők mérik az oxigén- és a kénhidrogén-tartalmat, továbbá a pH-értéket és a hőmérsékletet.

Világszerte már négyszáz halálzóna létezik, összterületük Németországénak felel meg. A legnagyobb zóna a Mexikói-öbölben található. Nincs köze a jelenlegi olajkatasztrófához, az öbölben a mezőgazdaságból származó tápanyagok, műtrágyák vezetnek évről évre fokozott algavirágzáshoz. A burjánzást követő bomlási folyamatok elvonják a vízből az oxigént, az állatok egyre nehezebben jutnak levegőhöz, akár tömeges pusztulásuk is bekövetkezhet. A tengerfelszín magas hőmérséklete még fel is gyorsítja e zónák kialakulását.

A tengerfelszín hőmérséklete az Adriai-tengerben is eléri a 25-30 Celsius-fokot. Szélcsendes napokon a meleg víz nem tud cserélődni a mélység hűvös víztömegeivel, így gyorsan kialakulhat a halálzóna. Egy hirtelen feltámadó szél megfordíthatja a helyzetet, megmozgatva a felszíni vízréteget és friss vizet juttatva a rendszerbe.