A franciaországi Savoyai Egyetemen dolgozó német professzor, Carmen de Jong a műhó környezetkárosító hatásaira hívta fel a figyelmet, amiért kegyvesztett kutatóvá vált.

A hóágyúknak erőteljes lobbija van Franciaországban - jelentette ki de Jong, aki 2006 óta hidrológiai professzor Savoyában. A műhó bírálatát követően de Jongtól kutatási eszközöket vontak meg és projektek végzésben lehetetlenítették el. A kutató a sícirkusz áldozatának tekinti magát.

De Jong érvelése nem új. A műhó előállításához nagy mennyiségű vízre van szükség, ebből viszont az Alpokban kevés van. A vizet nagy távolságokról szállítják oda és mesterséges medencékben tárolják. A kész műhó nedvesebb és sokkal tömörebb, mint a természetes hópelyhek, ezért lassabban olvad, fokozva az erózió veszélyét.

Míg korábban a sípályákat csak végszükség esetén, esetleg csak a pálya alját szórták be műhóval, manapság már az ágyúkat nagyon gyakran a pálya teljes felszínén bevetik. Az alpesi térség sípályáinak 47 százalékát ágyúzzák rendszeresen mesterséges hóval. A jogi helyzet viszont egyelőre áttekinthetetlen.

A műhó előállításához használt adalékanyagok hatásáról évek óta heves vita dúl. Az Egyesült Államokban már a nyolcvanas évek vége óta használják a snomax nevű proteint, amely meggyorsítja a víz kristályképzését, Németországban és Franciaországban viszont már betiltották a termék alkalmazását. A kritikusok szerint hosszú távon negatív hatással van az élővilágra.