Az USA keleti partjai közelében a német tengeralattjáró-flotta több száz hajót süllyesztett el a második világháború alatt. A hajók nagy része az európai szövetségeseknek szállított volna utánpótlást, fegyvereket és üzemanyagot. A roncsok közel hetven év elteltével egyre komolyabb környezeti fenyegetést jelentenek a National Oceanic and Atmospheric Administration kormányhivatal szerint.

Mindezt a W.L. Steed nevű tanker roncsainak felderítése kapcsán jelentette be a szervezet. A W.L. Steedet 1942 februárjában süllyesztette el egy német tengeralattjáró torpedótalálata. A tankhajó 66 ezer hordónyi nyersolajat vitt volna Angliába, aminek a nagy része nem semmisült meg a torpedó robbanása és a hajó elsüllyedése során, hanem máig a hajó tartályaiban pihen. Ezek azonban a sós vízben lassan korrodálódnak, repedések jelennek meg rajtuk, és az olaj egyenesen az óceánba szivárog, néhány tíz kilométerre a partoktól.

A NOAA egy 233 hajóroncsból álló listát állított össze, ezek mindegyike a part közelében süllyedt el, és jelentős mennyiségű környezetszennyező anyag lehet még a raktáraikban, érintetlenül. A legkomolyabb fenyegetést az 1942 januárjában megtorpedózott Varanger nevű norvég tanker jelenti, ami a híres kaszinóváros, Atlantic City tengerpartjától 45 kilométerre pihen a tengerfenéken, 12750 tonna benzinnel a tartályaiban, illetve az India Arrow nevű tartályhajó, amit New Jersey partjaitól 32 kilométerre süllyesztettek el 88 ezer hordónyi dízelolajjal.

A világháborús roncsokból szivárgó olaj problémájával nem először kell szembenézniük az amerikaiaknak, a leghíresebb ilyen eset a Pearl Harbor-i csatában elsüllyedt USS Arizona hadihajóé, a 200 méteres óriás 4 millió liternyi üzemanyaggal feltankolva kapott találatot a japán támadásban, és a szivárgó olaj évtizedek óta szennyezi az óceánt Hawaii környékén. Becslések szerint az üzemanyag fele még a korrodálódó tartályokban van.