Illegális bányászok ásnak és robbantanak a kínai Nagy Fal körüli hegyekben az észak-keleti Hopej tartományban, munkájukkal komoly rombolást okozva a világhírű építményben – írja az ország központi napilapja, a Zsenmin Zsipao. Az észak-kínai közigazgatási egység Lajjüen megyéjében már egy egész falszakasz omlott le az engedély nélküli vas-, réz- és nikkelkitermelés következtében, és a fennmaradó részek több mint 80 százaléka is igen rossz állapotban van.

"Fogalmunk sincs, hogy hány vállalat bányászik legálisan és hányan illegálisan, a projektek engedélyeztetésébe ugyanis a műemlékvédelmi hatóságokat nem vonják be" – mondta Kuo Csien-jong, a tartomány régi épületeivel foglalkozó kutatóintézet egyik mérnöke az újságnak. A műemlékvédőknek az engedély nélküli bányászat felszámolásához sincs joguk, megfelelő működésükhöz ráadásul a pénzügyi és személyzeti forrás is hiányzik.

A Nagy Falat érintő legsúlyosabb probléma valójában nem az illegális bányászat, hanem a rendszeres karbantartás hiánya – panaszolja Tung Vao-huj, a Nagy Fal Egyesület igazgatóhelyettese. A 8851,8 kilométeres, tizenegy kínai tartományt keresztülszelő egykori erődítményrendszer fővároshoz közeli, turisták által leginkább látogatott részei szépen fel vannak újítva, ám ez mindössze 30 kilométert jelent, a vad szakaszok elhanyagoltak.

A helyi önkormányzatok minden évben jelentést tesznek a hozzájuk tartozó falszakasz állapotáról, a központi kormány pedig biztosítja a forrásokat a legrosszabb állapotú szakaszok javítási munkálataihoz. A fal védelmére 2006-ban hozott szabályozást a központ, ami szerint a fenntartás költségeit a tartományi költségvetésekbe már azok tervezésénél bele kell foglalni, ez a rendszer azonban azóta sem működik.

Az egykor a hunok és mongol hordák támadásainak is ellenálló falat az időjárás viszontagságai sem kímélik. Egyes becslések szerint a következő 15 évben az ország északi-középső részén fekvő Kanszu tartományban egy 60 kilométeres szakasz is eltűnhet a heves homokviharok következtében. Leginkább a fal nyugati részei vannak kitéve az eróziónak, mivel azokat nem kőből, hanem sárból építették. A masszív, keleti részek tégláinak egy részét korábban lakosság hordta el, hogy azokból házakat és utakat építsen. Becslések szerint a Ming-korban (1368-1644) elkészült, 1987 óta az UNESCO Világörökségi Listáján is szereplő falnak mára körülbelül 40 százaléka tűnt el.