A kanadai University of British Columbia kutatócsoportja Lucas Brotz vezetésével 1950-től napjainkig tartó adatsorok elemzése után arra a következtetésre jutott, hogy nemcsak a nyaralók és a part mentén élők elbeszélései alapján van több medúza a part menti vizekben, ennek tudományos módszerekkel alátámasztott bizonyítéka is van. A csoport szerint a vizsgált területeken 62%-kal emelkedett a medúzák mennyisége, és ez nem helyi, elszigetelt jelenség: a 66 megvizsgált part menti életközösség között egyaránt volt kelet-ázsiai, földközi-tengeri, fekete-tengeri minta, de a számok szerint hasonló a helyzet az Antarktisz, Hawaii vagy az USA észak-keleti partvidékén is. A 138 különböző medúzafaj bevonásával létrehozott eredmények összegzése a Hydrobiologia című, a Föld vizeinek állapotával foglalkozó tudományos folyóirat aktuális számában jelent meg.

„A korábban nyilvánosságra hozott, illetve a rendelkezésre álló, de nem leközölt adatok kombinálásával az egész bolygóra érvényes adathalmazt vizsgálhattunk”, húzta alá el Daniel Pauly, a cikk társszerzője, illetve a Sea Around Us (Köröttünk a tenger) alapítvány vezető elemzője. „Külön érdekes, hogy a medúzalétszám emelkedésével legtöbbször olyan területek köthetők össze, ahol a környezetszennyezés, a túlhalászás és az egyre jobban felmelegedő víz képében amúgy is problémát okoz az emberi jelenlét.”

A medúza nem észrevétlenül meghúzódó állat, a fürdőzőket szerencsétlen esetben összecsípő állatok nemcsak a halászat során jelentenek problémát (annak ellenére, hogy a világ több országában ételként is fogyasztják őket), de a tengerparti erőművek hűtővíz-beömlőnyílásait is eltömíthetik.