Lajka a leghíresebb, de nem ő volt az első kísérleti állat, aki életét áldozta az űrkutatás előrehaladásáért. Az amerikaiak már 1948-ban fellőttek több V2-es rakétát, fedélzetükön altatásban fekvő majmokkal és egerekkel, a berendezések hibája miatt azonban egyetlen állat sem élte túl a repülést. A négy évvel később Aerobee rakétákon kilőtt egerek és majmok szerencsésebbek voltak: 64,5 kilométer magasra emelkedtek, 3200 kilométeres sebességgel utaztak, és 2 perc mikrogravitáció átélése után sikeresen landoltak.

Az első kutya az űrben

1961, vagyis Gagarin, az első űrutazó ember előtt legalább tíz kutya járt az űrben, hogy a mikrogravitáció élettani hatásait tesztelje. 1951 és 1960 között az oroszok R-2 rakétáikkal végezték a kísérleteket.

1957. november harmadikán az oroszok komoly előnyre tettek szert az űrversenyben Lajka fellövésével. Az első, hivatalos történet szerint Lajkát még a levegő elfogyása előtt megölték, "humánus" módon, méreginjekcióval. Az állatvédők a kezdetektől fogva kételkedtek a történet valóságában, és inkább úgy hitték, Lajka egyszerűen megfulladt, miután tíz nap után elfogyott a levegője. A valóságban azonban a repülés után nem sokkal meghalt a kutya, megfőtt a túlmelegedett kabinban. A Szputnyik 2, fedélzetén a döglött Lajkával még öt hónapig keringett a Föld körül, míg áprilisban a légkörbe zuhanva el nem égett. (Itt olvashatja az évforduló alkalmából, Lajkáról írt cikkünket.)

Hruscsov újabb műholdat ígért

A Szputnyik 2-t követte a Szputnyik 3, 4 és 5, fedélzetükön egerekkel, patkányokkal és kutyákkal. A Szputnyik 5 1960 augusztusában startolt, fedélzetén a Belka és Sztrelka nevű kutyákkal, továbbá negyven egérrel, két patkánnyal és számos növénnyel. A műhold sikeresen landolt, legénysége épen megúszta a kalandot. Sztrelka később hat egészséges kölyökkutyának adott életet, akik közül egyet Kennedy elnöknek adtak ajándékba.

A haladás áldozatai

Nem volt ennyire szerencsés az 1960. december elején fellőtt következő Szputnyik két kutyautasa, Pcselka és Muska, mivel a műhold fékezőrakétáinak hibája miatt túlságosan meredek szögben érkezett a légkörbe a kabin, és utasaival együtt elégett.

A december végén felbocsátott Szputnyik 7-tel is gondok voltak, a rakéta felső gyorsítófokozata nem működött. A fedélzeten utazó kutyákat rövid légköri repülésük után épségben emelték ki a kabinból. 1957 és 1961 között összesen tizenhárom orosz kutya járta meg a világűrt, közülük öten pusztultak el a küldetés során.

Gagarin és Csillagocska

Az újabb Szputnyikok már biztonságosan szállították kutyalegénységüket az űrbe, és sikeresen is landoltak. Jurij Gagarin feltehetőleg aggódva követte figyelemmel a küldetéseket, készülve saját űrrepülésére.

A tizedik Szputnyikon utazó kutyát Gagarin nevezte el Zvezdocskának, kis csillagnak. Az állat sikeres landolása után néhány hónappal lőtték fel Gagarint az űrbe, ezzel elorozva az amerikaiak elől az elsőbbséget. Az Egyesült Államok csak a holdra szállással került az oroszok elé az űrversenyben.

USA: Majmok a rakétán

Az amerikaiak favoritja a majom volt. 1959-től indítottak állatokat az űrbe. Novemberben az Able nevű mókusmajom és a Baker nevű rézuszmajom 579 kilométer magasra jutott. Túlélték ugyan az utazást, de Able négy nappal később az altatás szövődményei miatt elpusztult.

1961 januárjában, négy hónappal Alan Shepard űrrepülése előtt a Ham nevű csimpánzot is kilőtték egy Mercury kapszulában, mely 250 kilométeres magasságot ért el és 662 kilométerrel odébb landolt az óceánban. Mivel kezdősebessége jóval több volt a tervezettnél, a szegény főemlősnek 14,7 g-s "fékezést" kellett elviselnie a landolásnál. A megsérült kapszula már majdnem teljesen víz alatt volt, amikor a haditengerészet helikoptere kihalászta. Ham épen úszta meg az utat, a kapszula kinyitása után örömmel fogadta el a felé nyújtott almát.

Űrhajóskiképzés majmoknak

A majmokat különböző egyszerű feladatok elvégzésére tanították be a repülést megelőző több hónapos űrhajóskiképzés során. Az állatoknak a megfelelő időben a megfelelő kart kellett meghúzniuk. Sikeres feladatteljesítés esetén étel volt jutalmuk, hiba esetén enyhe áramütéssel büntették a legénységet. Az emberszabású majmok többnyire kevesebb hibával és gyorsabban teljesítették a feladatokat, mint az emberek.

Űrhajós macska

Az első macska az űrben egy fekete-fehér kóbor macska volt, akit állítólag Párizs utcáiról szedtek össze. A Felix nevű állatot 1963-ban lőtték fel Algériából a Veronique AGI rakéta fedélzetén, a macska agyába ültetett elektródák a repülés közben keletkező agyi impulzusokat közvetítették a földi központ felé. A rakéta orrába zárt macska túlélte az űrutazást, kapszulája ejtőernyővel landolt.

A szovjetek folytatják a kísérleteket

Az állatkísérletek meggyőzték arról a kutatókat, hogy az emberi szervezet kibírja az űrutazást. Az Apollo-küldetések során az amerikaiak ezért nem is nagyon végeztek állatkísérleteket, hiszen az űrhajósokon végzett kísérletek sokkal érdekesebb eredményeket produkáltak.

A Szovjetunió ezzel szemben 1973 és 1996 között tizenegy biológiai kísérleti műholdat bocsátott fel, együttműködve a keleti blokk országaival. A műholdakon sokféle állat és növény élhette át a súlytalanságot, például teknősbékák, patkányok, rovarok, muslincák, gombák, növények, kacsatojások, halak, gőték, továbbá magok és sejtek. Biológiai kísérleteket a Szaljut űrállomásokon, majd a Mir Kvant kutatólaboratóriumában is végeztek.

Az űrsikló Noé bárkájává alakul

Az amerikai állatkísérletek kora a Columbia űrsikló 1981-es megépítésével kezdődött meg. A több alkalommal is használható űrsikló nullához közeli gravitációs fedélzete ideális terepet biztosított a súlytalanságban végzett kísérletek számára. 1992-ben az űrhajós házaspár mellett négy béka, két japán koi hal, 180 darázs és 7600 légy utazott az Endeavour űrsikló fedélzetén, 1998-ban pedig a patkányok és egerek mellett kabócák, csigák és kardfarkú halak is átélték a súlytalanságot a Columbia Neurolab küldetése során.

Űrlabor űrtáppal űrpatkányoknak

Az űrsiklókon hordozott Spacelab modult az Európai Űrhivatal építette, ketrecei összesen 24 patkány vagy négy mókusmajom tárolására voltak alkalmasak. A patkányokat a NASA által kifejlesztett űrtáppal etették, amely ásványi anyagokkal és vitaminokkal kevert rágcsálótápból állt, víztartalma 26 százalék. A táprudacskákat vákuumfóliába csomagolták és sugárzással sterilizálták. Az állatok lakhelyének hőmérséklete 22 és 28 fok között maradt, a mikrogravitáció, a 120 decibeles zajszint és a kilövés 3g-s illetve a landolás 2g-s terhelése azonban komolyan megviselte a kísérleti állatokat.

Mutáció és születés az űrben

A NASA egyik legújabb élettani kísérletében, a 2006 szeptemberében felbocsátott Atlantis űrsikló fedélzetén szalmonellabaktériumokat hermetikusan lezárt kémcsövekben szállított, miközben a Földön ugyanabból a baktériumtörzsből származó példányokat vizsgáltak kontrollcsoportként. Az Arizona State University professzora, Cheryl Nickerson által vezetett kutatás kimutatta, hogy a baktériumok mutálódtak az űrben: 167 génjük változott meg, fertőzőbbek és agresszívabbak lettek, és a kísérleti egereket sokkal gyorsabban ölték meg, mint a Földön maradt társaik.

A legújabb űrállat-szenzációt pedig azok a csótányok jelentik, amelyek egy szputnyik fedélzetén születtek 2007 szeptemberében. A Remény nevű anyacsótány tizenkét napos űrutazásán 33 bébisvábbogárnak adott életet az orosz Foton-M bioműholdon. A súlytalanságban lerakott peték kikeltek, és egy eltérést máris felfedeztek a szakemberek: az űrcsótányok gyorsabban sötétedtek meg, mint a normális földiek. A svábbogár kitinpáncélja a kikelés után átlátszó, és csak fokozatosan vált sötétbarnára. Vizsgálni fogják, hogy milyen gyors lesz az egyedek biológiai fejlődése, és hogy lesz-e eltérés a szervezetük működésében.