Fehér hóból kiálló fekete fák, egy pár barna domb. A fülkében hajnali hangulat, bárcsak hagynám hogy izzadt halántékom légmentesen rátapadjon a műbőr üléshuzatra és beleégjen a kontaktlencsébe egy röpke álmocska.

Szabi fotóssal mint két sápatag csuhébaba tipegünk ki a komáromi pályaudvarról. Kérdésemre, hogy megerősíti-e értesülésemet, hogy amit a folyó túlpartján látok az külföld, értesülésemet megerősíti. További értesülések reményében indulunk a Monostori erőd irányába.

A Monostori erődről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a komáromi erődrendszer része, amelyet a Napóleon-Habsburg rimánkodást követően - amikor I. Ferenc itt kényszerült meghúzni magát - építettek a stratégiailag kulcsfontosságú város köré. A németül elegáns Fort Sandberg nevet viselő objektum 1850 és 1871 között épült és Közép-Európa legnagyobb újkori erődje. Konkrét alapterülete 104 000 négyzetméter, amely 30 000 négyzetméter félhomályos bunkert, körletet, félhomályos istállot, pékséget és egyéb helységeket tartalmaz. Tulajdonképpen olyan nagy, hogy az első erődített gyepes homokkupactól csak a bejáratig öt perc laza sétába telik eljutni (lehet, hogy túlzok).

Rögtön ezután Memento építészeti és műemlékvédelmi konferenciába csöppenünk, ahol mindenki kedves és felül írt riporter klasszicista újságíró hagyományokat követve habozás nélkül a sós süteményeket tartalmazó kosárba markol.

Varga István, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. ügyvezető igazgatója mintegy háromnegyed órás előadás keretében vázolja az erődítményben idén megrendezésre kerülő kulturális programokat. Kenyérmúzeum, péknapok, Mediawave majális koncertekkel, Honvédelem napja újrajátszott minicsatával, minifesztivál a régió színházaival, amerikai autós fesztivál motorbőgetéssel, menekült lengyelek, kitelepített magyarok.

Varga István jól érzi magát szerepében, lelkes és humoros is - ezzel kivívja a tudósítók osztatlan rokonszenvét, akik egy-egy műemlék téglát vesznek át, mielőtt ismételten a sós sütemények kosara felé nyújtanák kezüket.

Attrakció-absztrakció

A bágyadó kisgonzót áramszünettel térítik magához, ráadásul egy másik előadó is következik: Losonczi Áron építész, az üvegbeton feltalálója.

Losonczi nem hiába tanult jóféle magyar és külföldi egyetemeken: feltalált valamit. Az üvegbeton titokzatos eljárással készül élükre állított optikai szálakból. Utóbbi komponens okozza, hogy az anyag borzalmasan drága. A nanotechnika azonban megér ennyit, mivel két centi üvegbeton pontosan ugyanannyira látszik át, húsz vagy kétszáz centi. Ráadásul kemény, úgyhogy áttetsző teherviselő szerkezetek (pl.: falak) is építhetők belőle.

A különös anyagot Losonczi pirinyó csongrádi cége a Litracon állítja elő. Megtekintünk pár elbukott pályázatot: üvegbeton svéd köztérbe építve, kocka alakú üvegbetontemplom (kubus, hihi). Megtudjuk, hogy valószínűleg a washingtoni magyar nagykövetség új épületébe is beépítik az anyagok, illetve a Jövő Házába, ha maradt még ott valamennyi lé.

Losonczi rokonszenvesen romantikus fiatalember. Feltaláló, építész, ráadásul szobrásznak is képzeli magát, ami igazán nem akkora túlzás.

Felsorakozunk a Litracon üvegbeton világpremierjéhez, a hazánk uniós csatlakozásának emléket állító Európa Kapu előzetes megtekintése keretében. A feltaláló kortárs szoborból kapta az ihletet, az építészeti célra szánt anyag szintén szoborban mutatkozik be.

Az Európa Kaput még nem adták át, Vadász Orsolya környezettervei sem épültek köré, úgyhogy a hómezőn át közelítjük meg a transzparens metamonolitot. A tudósító tapogatás segítségével megállapítja, hogy az üvegbeton márványszerű műkőnek tűnik, majd elszenvedi a "téli" riportoknál elengedhetetlen fagyási sérülést. Üvegbetont mindenhová!

Záróakkord:
Tudósító hülyén érzi magát, amikor a nyeremény téglát tartalmazó szatyrot a poggyásztartóra helyezi. Mit gondolnának az emberek, ha tudnák mit cipel?

Konklúzió:
- Éljen az újítás.
- Ha Ön kultúra iránt érdeklődő személy, nem kizárt hogy idén megfordul az erőd környékén. Így tesznek majd külföldi barátaink is. Jó szórakozást.