Az elemzés szemben áll a korábbi tanulmányokkal, és azt állítja, a korai tollas dinoszauruszok hátsó lábaikat használva, a kétfedelű repülőgépekhez hasonlóan tartották magukat a levegőben, írja a BBC.

Nem szitakötő, hanem kétfedelű repülő

A texasi kutatók egy Kínában talált Mikroraptor gui maradványait elemezték. A Mikroraptor gui 125 millió évvel ezelőtt élt, az első repülő gerincesek egyike. Az eddigi vizsgálatok úgy vélték, a faj egyedeinek a szitakötőkhöz hasonlóan két pár szárnya volt, melyeket az állat tandem mozgással irányított.

A mostani elemzés szerint, ha ez így lett volna, a tyúkméretű egyedek rendkívül nehezen jártak volna a földön, és még annál is nehezebben emelkedtek volna fel onnan.

A texasi Sankar Chatterjee és R. Jack Templin szerint valójában nem duplikált végtagokról van szó. Az állat hosszú, repülőtollakkal felszerelt lábát terjesztette szét szárnyként, mely a test alatt, a kétfedelű gépek rendszeréhez hasonlóan helyezkedett el. Az aszimmetrikus tollak szűk belső és vastag külső éllel rendelkeztek, így segítették a felemelkedést és levegőben maradást.

Felesleges fázis

A Texas Tech Egyetem kutatói szerint a Mikroraptor aerodinamikailag stabilabb repülést érhetett el, ha a kisebb hátsó végtag repülőtollait a légárammal szemben, az elülső végtagok alatt terjesztette szét. Eszerint éppen úgy festett, mint a kétfedelű gépek, állítják a csontvázvizsgálat alapján a kutatók.

A Mikroraptor lábain található hosszú tollak miatt feltehetően főként a fákon üldögélt, és Chatterjee számítógépes szimulációi szerint a magas fák között siklott. Régóta vitatkoznak a kutatók, hogy az első repülő élőlények a földről rugaszkodtak el, és csapkodtak szárnyaikkal, vagy fákról indulva siklottak. A Texas Tech Egyetem kutatása az utóbbi elméletet támasztja alá, a kétfedelű repülőgép-elmélet pedig egy megbukott evolúciós szakaszt illusztrál. A madarak fejlődése során ugyanis a párhuzamos szárnyak eltűntek. A legelső madár, az Archaeopteryx már a mai madarakhoz hasonlóan egy pár szárnnyal repült.