Ez az első eset, amikor a régészeknek olyan monumentális építményt sikerült feltárniuk Jeruzsálemben, amelyet Heródes 2000 évvel ezelőtti uralkodása előtt emeltek. „A lelet azt bizonyítja, hogy Jeruzsálem lakossága már a középső bronzkorban képes volt összetett létesítmények megépítésére” - nyilatkozta a feltárásokat irányító Ronny Reich, a Haifai Egyetem professzora.

A nyolc méter magas fal az időszámításunk előtti 17. században épült, amikor Jeruzsálem a kánaániták egy kis erődített települése volt. A feltételezések szerint az erődítmény egy ókori védett átjáró részét képezte, amely a város egyetlen forrásához vezetett. A fal egy kis részletére még 1909-ben bukkantak, ám csak most tárták fel 24 méteres szakaszát. Ronny Reich meggyőződése szerint az építmény folytatódik a föld alatt. „A fal csodálatos, ahogy az is, hogy túlélte az elmúlt 3700 év viszontagságait, és nem bontottak le egy ilyen erődítményt későbbi építkezések miatt” - mondta a régészprofesszor.

Jeruzsálem a középső bronzkortól kezdve (i.e. 2000-1750) városias település, valószínűleg kereskedelmi csomópont volt. Az izraeli törzseknek az időszámításunk előtti 13. század második felében lezajlott bevándorlása után, körülbelül háromezer éve Dávid király foglalta el a kánaánitáktól, és az általa alapított Izrael királyságának fővárosává tette. Fia, Salamon király új akropoliszt építtetett, halála után Jeruzsálem a kettészakadt ország déli része, Júda fővárosa lett.