A Budapesti Történeti Múzeum szerdai tájékoztatása szerint a négyszögalakú városfal vonala az északi, déli és nyugati oldalon már korábbi feltárások során előkerült, de a Duna felőli részen egészen eddig még nem sikerült megtalálni azt. „Azért volt ilyen bonyolult ez a feltárás, mert nagyon mélyen fekvő területről van szó. Abban a korban egészen másképp nézett ki a felszín, igen erősen lejtett a Duna felé. Ezen az oldalon intenzív újkori földmunkákat végeztek, megépítették a gázgyárat, vasúti töltéseket emeltek, nagyon erősen átrendezve a terepet. Ebből adódóan a római kori emlékek igen mélyre kerültek” – mondta el Láng Orsolya ásatásvezető régész.

Láng szerint csak most nyílt lehetőség arra, hogy a felszíntől több mint 3 méterre leássanak. „Magát a falat már nem nagyon lehet megtalálni, hatalmas kőtömbjeit valószínűleg a középkorban kitermelték, felhasználták építkezésekhez. Viszont előkerült a kövek törmeléke, és a fal földműveit is meg lehetett találni, ami azért nagy eredmény, mert eddig ezt sem ismertük. Most már meg tudjuk határozni, hogy hol volt a város keleti széle” – mondta a szakember. Előkerültek széles, 80-90 centiméteres faltöredékek is, amelyek valószínűleg egy reprezentatív középület maradványai lehetnek. Az egyszerűbb középületnek ugyanis nem voltak ilyen szélesek falai.

A feltárás legérdekesebb együttese egy kicsi és egy nagyon nagy méretű, legalább 2 méter széles római kori vízelvezető árok. Utóbbi feltehetően a polgárváros keleti városfalát kívülről kísérő, védelmi céllal kialakított vizesárok lehetett, a kisebbik pedig a falat belülről kísérő vízelvezető volt. Feltártak utcarészleteket, ahol az egykori kocsikerekek nyomait ismerték fel. Az utak burkolata már természetesen nem volt meg, a kőlapokat a későbbi korokban szintén felhasználták az építkezésekhez. Sok kerámiatárgy, érme került elő, és állatcsontokat is találtak, ami a korabeli fogyasztásra vagy műhelytevékenységre utal. Előkerültek a római építkezéseken használt jellegzetes téglák, tetőfedőcserepek maradványai.

Az idei feltárás másik fontos eredménye egy római kori kút volt. A felső másfél méteren kőből készült, az alján pedig hordódongákból épített kút már a város falán kívül került elő. Valószínűleg az egykori gázgyár területén korábban feltárt nagyméretű ipartelephez tartozott. Akkor negyvennél több kút került napvilágra. „A II-III. században működött ez a fazekasműhely, ahol ipari méretekben készítették a kerámiaedényeket. A műhelyben több tucat kemence, kút volt, termékeit pedig a Dunán szállították, tehát exportra is dolgozott” – magyarázta az archeológus.