A brit elhárítás megbízásából tartotta fenn lapjában a háborús propagandát az első világháború alatt Benito Mussolini, a későbbi fasiszta Olaszország vezetője. Heti 100 fontot (mai árfolyamon nagyjából 1,7 millió forint) kapott a munkájáért.
Az első világháború alatt a brit elhárításnak dolgozott Benito Mussolini, aki később a fasiszta Olaszország vezetője lett. Az akkor újságíróként dolgozó Mussolini, mai árfolyamon számítva 1,7 millió forintnak megfelelő összeget kapott hetente a britektől, a háborús propaganda fenntartásáért. Az akkor 34 éves Mussolinit Sir Samuel Hoare konzervatív képviselő szervezte be, aki az első világháború alatt nagyjából száz brit ügynök munkáját irányította Rómában.
Peter Martland campbridge-i történész, aki felfedezte az üzletről szóló dokumentumokat, a Guardian című brit lapnak elmondta, a későbbi duce a pénzért cserébe vállalta, hogy lapjában fenntartja a háborús propagandát. A britek attól tartottak ugyanis, hogy a forradalmi Oroszország háborúból való kilépése után olasz szövetségeseik is kihátrálnak a harcokból. Mussolini azt is megígérte a briteknek, hogy háborús veteránokkal vereti szét a milánói béketüntetéseket.
A munkájáért a brit elhárítástól kapott heti száz font ma nagyjából hatezer fontnak, azaz 1,7 millió forintnak felel meg. Martland szerint ez az összeg, bár nagy pénz volt egy újságíró lefizetésére, a napi négymillió fontos brit háborús kiadásokhoz képest aprópénznek számított.
Mussolini egyébként maga is szolgált az első világháborúban, miután Olaszország 1915. májusán az Antant oldalán belépett a háborúba. Két évig szolgált, majd 1917 végén egy súlyos sérülés miatt leszerelt – nagyjából akkor, amikor a britek megkörnyékezték. Addigra a korábban meggyőződéses szocialista Mussolini szakított a szocialistákkal, és az erős nemzeti öntudattal rendelkező, katonaviselt, kispolgári réteg felé közeledett, erőteljesebb hadviselést követelt.
„Nem olyasmit csinált tehát a briteknek, amivel ne értett volna egyet” – mondja Ungváry Krisztián történész. „Éppen olyan feladatra szervezték be, amit egyébként is szívesen tett. Ezzel együtt mindenképpen nóvum és meglepetés, hogy Mussolini ügynök volt. Még akkor is, ha a világháborúk történetében megszokhattuk, a legváratlanabb személyekről derül ki, hogy ügynökök voltak.”
„Megdöbbentem, amikor hallottam a hírt” – fogalmaz Mussolini egyik neves hazai kutatója, Ormos Mária is. „Bár korábban Mussolini pártközi kapcsolatok révén kapott támogatást francia és belga szocialistáktól lapja, a Popolo d’Italia indításához, és ebbe a képbe belefér az is, hogy brit ügynök volt. De mindenképpen meg kell erősíteni ezt az információt, több történésznek át kell tanulmányoznia az erről szóló dokumentumokat, mielőtt készpénznek vesszük. Mert neves napilapokhoz is betévedhetnek olyan cikkek, amik nem állják meg teljesen a helyüket.”