A 19. századi oroszlánlegendát – amelyből a Ragadozók című kalandfilm is készült 1996-ban Val Kilmerrel és Michael Douglasszel a főszerepben – a Kaliforniai Egyetem egy kutatója és a chicagói Field Múzeum szakembere vizsgálta meg alaposabban. A vadállatok 1898-ben hónapokon át tartották félelemben a vasúti híd építésén dolgozókat, sokukat megtámadták és felfalták. A vérengzésnek egy brit mérnök-katonatiszt, John Henry Patterson vetett véget, akinek sikerült kilőni az állatokat. Az oroszlánok bőrét a chicagói Field Múzeumban állították ki.

A szakértők, akik az Amerikai Tudományos Akadémia legfrissebb hírlevelében (PNAS) számoltak be kutatásaikról, a szőrük, csontjaik és fogazatuk alapján elemezték, hogy mit ettek az oroszlánok – a fogak és csontok ugyanis hosszan megőrzik a szén- és nátrium-izotópokat, ezek koncentrációja alapján pedig az állatok étrendjére is lehet következtetni. A kutatók kimutatták, hogy a kilövésüket megelőző kilenc hónapban a bestiák egyike 24, a másik pedig 11 embert evett meg, vagyis együttesen 35-öt. A kutatók szerint az oroszlánok által felfalt emberek teljes száma elérheti a 75-öt is, ami azonban még mindig jóval kevesebb, mint amiről annak idején Patterson beszélt, aki szerint 135 emberrel végeztek. Nathaniel Dominy, a Kaliforniai Egyetem antropológusa szerint az emberevő oroszlánok kilövésére a térségbe hívott Patterson szándékosan túlozta el az áldozatok számát, hogy felnagyítsa saját fontosságát.

„Nem a történetet súlyát akartuk csökkenteni” – hangsúlyozták a kutatók, akik azt is megállapították, hogy a két kifejlett hímoroszlán nem egyformán fogyasztott az emberhúsból. Az egyik táplálékának közel egyharmadát tette ki az emberhús, míg a másik csak fele ennyit falt belőle. Justin Yeakel, a Kalifornia Egyetem tudósa szerint nem úgy tűnik, mintha éheztek volna. Mint mondta, a csapatban és magányosan vadászó oroszlánok tiszteletben tartják a zsákmányejtő jogát, amikor az nekilát megenni a prédát. Valószínűleg a több emberhúst fogyasztó oroszlán ejthette el a legtöbb embert, és a másiknak kevesebb maradt a zsákmányból. „Mivel nem vagyunk túl nagy falat, ebből adódik, hogy ekkora a különbség a két oroszlán táplálkozása között” – következtetett Yeakel.

A kérdéses korszakban Kenyának azon a részén a környezeti változások következtében megfogyatkozott az oroszlánok élelemforrása, amely korábban főként zebrából és antilopból állt. Emellett a vadak fogazatán talált sérülések arra utaltak, hogy már nem tudtak olyan jól vadakra vadászni. Ezért fordult a figyelmük a vasútépítő munkások felé. „Pedig az oroszlánok tudják, hogy az emberek veszélyesek számukra” – mondta Yeakel.