Összesen 71 fejetlen csontváz került elő a csendes-óceáni Vanuatu szigetén egy korallzátonyon felfedezett 3000 éves temetőből. A régészek szerint a felfedezés óriási jelentőségű, ilyen régi leleteket sosem találtak még a csendes-óceáni szigetvilágban, és a vizsgálatok segítenek jobban felderíteni, hogyan népesítették be délkelet-ázsiából kiindulva az emberek a szigeteket.

A vanuatuiak nem bántak finoman a halottaikkal: amellett hogy a csontvázakról hiányzik a fej, jó néhánynak vannak eltörve a végtagjai, valószínűleg azért, hogy elférjenek az apró sírkamrákban. Az ásatásokat vezető norvég régész, Mads Ravn szerint a halottakat ebben a kultúrában csak csontváz formában temették el, amikor már minden hús lefoszlott róluk. A lefejezés szokása más csendes-óceáni törzseknél is megfigyelhető, ahol a halott családtagok testét eltemették, a koponyáikat azonban dísztárgyként megtartották az otthonaikban.

A vanuatui csontvázaknak most éppen a DNS-vizsgálata zajlik, de azt genetikai tesztek nélkül is meg tudták állapítani a régészek, hogy jellemzőek voltak rájuk az ízületi problémák, és a fogszuvasodás, amit egyébként tipikusan a civilizált, elkényelmesedett ember népbetegségének tartanak. A testalkatuk és anatómiai jellemzőik alapján a szigetlakók Kelet-Ázsiából, legvalószínűbben Tajvan szigetéről származtak, ahonnan vitorlásokon és kenukon több ezer kilométert megtéve jutottak el az Ausztráliától 1700 kilométerre keletre fekvő Vanuatu szigeteire.

Ahogyan más szigetek élővilágánál, úgy a vanuatui leleteknél is jól megfigyelhető, hogy az addig több ezer évig stabil ökoszférát hogyan teszi tönkre egy új szereplő, a 3000 évvel ezelőtti primitív ember megjelenése: több olyan fajt irtottak ki teljesen pár száz év alatt a szigetlakók, mint az óriásteknősök és néhány kagylófajta.