A tőzegmocsár asszonyát 1886-ban találták meg, viszonylag jó állapotban fennmaradt földi maradványai azóta a randersi kulturális és történeti múzeum gyűjteményében láthatók – írja a Copenhagen Post angol nyelvű dán napilap.

Bjorn Skaarup szobrász és Niels Lynnerup igazságügyi orvosszakértő most rekonstruálta az asszony arcát. A koponya műanyag másolatának segítségével, és ismerve az elhunyt nemét és korát, a páros képes volt meglehetősen nagy pontossággal rekonstruálni a halott arcvonásait, beleértve az orr és a száj méretét. Munkájuk során a Mihail Geraszimov orosz antropológus által kifejlesztett módszert alkalmazták: először az izmokat és az inakat növesztették újra agyagból, majd a bőrt, és ezután formázták meg az arcvonásokat. Az asszony koponyája darabokra tört, a szakértők véleménye szerint a nőt a pogány isteneknek áldozták fel.

Az áldozat nem volt szép, de kifejezetten rútnak sem volt mondható. „Teljesen átlagos kinézetű asszony volt” – mondta Lynnerup, hozzátéve, hogy arcvonásokat körülbelül 70 százalékos pontossággal sikerült rekonstruálni. „Nincs semmilyen lehetőség arra, hogy százszázalékos pontossággal, fényképszerűen keltsük életre valakinek az arcát. Minta nélkül ugyanis lehetetlen megállapítani, hogy pontosan milyenek voltak az elhunyt fülei, vagy a haja, szemöldöke.” Nem tudható azt sem, hogy milyen volt a nő szeme színe, vagy a ráncai. Abban azért a kutatók biztosak, hogy ha valaki, aki találkozott egykoron az asszonnyal, életre kelne, felismerné arcát a rekonstrukció alapján.