Abban egyetértés van a tudósok között, hogy a mintegy harmincezer gyalogosból, ötezer fős lovasságból és 37 harci elefántból álló hadsereg Avignontól majdnem Valence-ig a Rhône  folyót követte. A kérdés az, hogy innen merre folytatta útját a legendás hadvezér, azaz pontosan milyen útvonalon kelt át az Alpokon.

A legújabb, William Mahaney geomorfológus vezette kutatás az ókori történetírók beszámolóiból indul ki – írja a Times online kiadása. Polübiosz és Titus Livius leírása alapján a hadsereg útját egy kétrétegű kőomladéktenger zárta el. A kutatók szerint az egyetlen ilyen szerkezetű – továbbá egy hadsereg feltartóztatásához elegendő méretű – omladékkal borított terület a 2600 méter magas Col de la Traversette alatt fekszik.

Titus Livius beszámolója szerint Hannibál parancsára fát vágtak, majd a felaprított faanyagot a sziklák közti résekbe dugták és felgyújtották. Amikor a sziklatömbök felforrósodtak, savanyú borral locsolták le őket, aminek hatására darabokra hasadtak. Ezeket aztán már el tudták távolítani, utat vágva a kőrengetegben. Mahaney kutatásai szerint az erdőhatár azokban az időkben még magasabban húzódott, ezért a ma kopár területeken akkoriban még könnyedén találtak fát.

Az egyetlen probléma, hogy a Col de la Traversette környékén nem találták nyomát ilyen módon szétrepesztett szikladaraboknak. Ezt leszámítva azonban a hely pontosan megfelel az ókori történetírók leírásainak – olvasható az Archaeometry című tudományos folyóiratban megjelent cikkben.

A feljegyzések szerint végül csak a hatalmas sereg fele érte el a Pó-síkságot – a harci elefántok közül pedig nem több, mint kettő. Modern kísérletek ugyanakkor bebizonyították, hogy nem lehetetlen vállalkozásról volt szó: 1959-ben a brit alpesi Hannibál-expedíció egy Jumbo nevű elefánttal átkelt a Col du Clapier-n, 1988-ban pedig Ian Botham krikettjátékos tette ugyanezt három elefánttal, leukémiások kezelését segítő szervezetek javára.