A feltárást vezető régész, Pál Gabriella, a Tatabányai Múzeum munkatársa elmondta, a területen korábbi szántások alkalmával rendszeresen római kövek fordultak ki a földből, ezért ebből a korból biztosan számítottak maradványokra, de a leletek felülmúlták az előzetes várakozásokat, a bronzkorból és az Árpád-korból is találtak tárgyakat.

A bronzkorból, az i. e. III-II. századból egy kevert rítusú temetőt tártak fel. A korábbi népcsoport, a dunántúli mészbetétes edények kultúrájának népe hamvasztásos sírba temetkezett, de már megjelentek a kőkörös, halomsíros nyughelyre temetett emberek, akiket felékszerezve temettek el. Most tíz sírt tudtak feltárni, de a légi felvételek szerint a temető tovább húzódik az Által-ér völgyében.

A római rétegből egy farmra hasonlító épületcsoport öt gazdasági helyisége került elő, ezek valószínűleg egy leszerelt katona villagazdaságának maradványai az időszámításunk szerinti 3. századból. A főépületeket a szomszédos, még feltáratlan terület rejti.

A leletek között a legnagyobb ritkaság egy fekete kerámiából készült, néger fejekkel díszített tál, melyhez hasonlót eddig Magyarországon nem ismertek. De előkerült számtalan fegyver, ólomöntő-műhelyre utaló leletek, vasgyűrű, bronzpénzek, a nők szépítőszereit tartalmazó ládika veretei, mécsesek, luxuskerámiák, ablaküveg- és edénytöredékek. A leletanyagból, a légi felvételekből, az ásatás folyamatáról, a feltárásokról készült fotókból összeállított kiállítás szeptemberig látogatható a vértesszőlősi művelődési házban.