Az időszámításunk előtti I. és az időszámításunk szerinti V-VII. század közötti időszakból származó, 18 méter hosszúságot elérő hajók 165 méteres mélységben nyugszanak a tengerfenéken – ez a mélység óvta meg a roncsok rakományát.

Minél mélyebben van egy hajó, annál nagyobb a valószínűsége, hogy épségben találjuk meg a rakományt – magyarázta Annalisa Zarattini, az olasz kulturális minisztérium régészeti szakszolgálatának munkatársa.
Ugyan a faanyagot a tengeri élővilág felemésztette az évszázadok során, máig kivehetők az egykori hajók körvonalai. Rakterükben ugyanolyan helyzetben sorakoznak a bor, olaj és az apró tengeri halakból fermentált szósz, a garum szállítására alkalmazott amforák, amilyenben évszázadokkal ezelőtt berakodáskor elhelyezték a szállítmányt.

A bort Itáliából szállították rendeltetési helyére, Észak-Afrikából és az Ibériai-félszigetről viszont olaj, gyümölcsök és garum érkezett. Az egyik hajó, amelyről eddig nem sikerült kideríteni, hogy mikor süllyedt el, köveket, téglát szállított Rómába.

A mostani lelet a második ókori flotta, amelyet a Ponzai-szigetcsoport közelében fedeztek fel. Tavaly öt ókori hajóroncsot találtak Ventotene mellett: az antik Rómában erre a szigetre száműzték a kegyvesztetté vált római nemesasszonyokat, többek között itt raboskodott Julia Cesaris (i. e. 39 – i. u. 14), Augustus császár egyetlen lánya, akit kicsapongásai miatt apja öt évre száműzött.

A történészek szerint a Ponzai-szigetcsoport kulcsfontosságú szerepet játszott a római kereskedelemben. "Kutatásaink során ellenőrizni akartuk a feltevést, hogy a gyéren lakott apró Ponzai-szigetcsoport jó természetes kikötői révén igen fontos szerepet játszott a tengeri szállítmányozásban" – magyarázta Annalisa Zarattini. A régészek az amforákon és az építőanyag mellett az egykori rakomány kisebb tárgyaira is remélnek ráakadni az üledékrétegben.

Olaszország a közelmúltban írt alá az UNESCO-val egy egyezményt, amelynek értelmében a hajóroncsokat a megtalálás helyén kell hagyni. Ez bizonyos veszélyeket rejt, hiszen a hajóroncsok a kincsvadászok prédájává válhatnak, ám a turizmusból származó várható előnyök meghaladják ezt a rizikót.