Lackó Budapesten született 1921. augusztus 15-én, diplomáját 1948-ban szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1954-ig tanított, majd 1954-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt.

Kutatási területe a 20. századi magyar történelem volt. Főbb művei: A magyar munkásság összetétele 1867-1948 (1961), Nyilasok, nemzetiszocialisták 1935-1944 (1966), Szerep és mű (1981), Sziget és külvilág (1996).

Lackó Miklós 1978-tól a történettudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nyugalmazott osztályvezetője volt.

Az MTA Történettudományi Intézete Lackót saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.