Fogas Ottó ásatásvezető régész a helyszínen kedden tartott sajtótájékoztatón elmondta, a mai talajszint alatt három méter mélységben megtalált két és fél méteres szélességű faldarab helyzetéből immáron pontosabban meghatározható, merre húzódott a legendás szegedi vár, és ma mely épületek alatt találhatók az erődítés korabeli ábrázolásokról és térképekről ismert, de ma már nem látható fontosabb részei.

A feltárt falrészlet arról is fontos titkokat árul el a szakembereknek, hogy milyen technikával építkeztek a XIV-XV. század fordulóján. A feltárás során a mindennapi élet különböző nyomait is megtalálták a régészek, a legtöbb lelet kerámiatöredék, amely a kormeghatározásban nyújt segítséget a kutatóknak.

Zombori István megyei múzeumigazgató közölte, a szegedi vár a XIX. században közvetlenül Bécshez tartozó katonai terület volt. A Szegedet romba döntő 1879-es nagy árvíz után a helybéliek egyik első kérése Ferenc József felé az volt, hogy adományozza az erődítést a városnak. A szegediek szinte az uralkodói döntés másnapján hozzáláttak a vár bontásához, így a falakból szinte semmi nem maradt.

A középkori szegedi várat valószínűleg 1261 és 1280 között építették, de nem lehetetlen, hogy már voltak római kori előzményei. Az erődítmény a századok folyamán nem épült ki végvárrá, mert az akkori ország közepén helyezkedett el. 1543-ban a törökök elfoglalták Szegedet, ekkortól a vár képe jelentősen módosult. Az erődítményben az 1668-as török alóli felszabadulást követően három tűzvész is pusztított, az XVIII. század végén összeomlott a vár Tisza felőli fala.

A Mária Terézia idejéből származó barokk stílusú vármaradvány felújítását 1999-ben végezték, amikor kiállítóhelyet, régészeti raktárt és tanácstermet építettek ki. A munkálatok végzése közben középkori falak kerültek elő közvetlenül a bejárat előtt, így elkezdték a régészeti leletmentést, és a várudvar közepén középkori templomra is bukkantak, majd 2007-ben sikerült azonosítani a vár északnyugati saroktornyát.