A múzeum munkatársai az M0 autópálya déli szektorához kapcsolódó, a Növény utcai csomópont építését megelőző régészeti feltárásokat végeznek idén májustól. A munkák jelenleg két nagyobb munkaterületen folynak. Az ásatások nyugati részén egy újkőkori falu (Kr. e. 5200 - 4800 körül) maradványai kerültek napvilágra. A hétezer éves településen nagyméretű, öt-öt faoszlopsoron nyugvó, tapasztott falú épületek álltak. A 7-8 méter szélességű építmények eredetileg a 20 méter hosszúságot is elérhették. A feltárható területen eddig összesen hat ház alapjainak részletét találták meg.

A házak között tüzelőgödrök, munkagödör oldalába vájt földkemencék, tároló gödrök és gazdag leletanyagot, többek között kerámiaedények és kőeszközök töredékeit tartalmazó hulladékgödrök kerültek elő. A Dunántúlon és Budapesten is igazi ritkaságnak számít az egyik gödörben talált, emberalakot formázó agyagszobrocska töredéke.

A lelőhely az úgynevezett dunántúli vonaldíszes kerámia népének emlékeit őrizte meg, amely jellegzetes, bekarcolt vonalakkal díszített agyagedényeiről kapta a nevét. Budapesten ez mindössze a második lelőhely, ahol ilyen nagy számban sikerült épületek nyomait felfedezni ebből a korszakból. "A vonaldíszes kerámia népe egy hatalmas kultúrkör, amely Európa nagy területeit foglalja magában, kapcsolatrendszere kontinensünk távoli vidékére is elér" - mondta el Szilas Gábor ásatásvezető régész, hozzátéve: ez a nép elkülönítendő a más kulturális beállítottságú alföldi vonaldíszes kerámia népétől.

A Dunától nyugatra eső részen élő népesség alapvetően északi és nyugati irányban építette kapcsolatrendszerét. Az alföldi területek népessége viszont hagyományosan déli és keleti kapcsolatrendszert ápolt. A két kulturális, gazdasági és társadalmi zóna találkozási helye volt a Kárpát-medence.

A dunántúli vonaldíszes kerámia népének külön érdekessége, hogy késői korszakában nagyon szép vörös és sárga színnel festette az edényeket. Ebből a korszakból nem állnak a tudomány rendelkezésére írott források, ezért különleges jelentőséggel bír a területi kutatómunka, amely az egyedüli adatforrás e népek életmódjáráról.

Az újkőkori házak közelében, a Nagytétényi út mellett egy római kori főútvonal 40 méter hosszú szakasza került elő. Ez a kövezett út kötötte össze a Római Birodalom erődített határán sorakozó római katonai táborokat, őrtornyokat és településeket. Budafok és Nagytétény területén eddig meglehetősen gyér információi voltak a limesútról, annak pontos nyomvonaláról. A városi környezetben sem légi fotó, sem terepbejárás nem segíthetett az ókori út nyomvonalának tisztázásában.

A Dunához közeli területen egy késő avar (Kr.u. VII-VIII. századi) település földbe mélyített házaiból álló teleprészletre és a települést nyugatról határoló, többszörösen megújított hatalmas árokrendszer maradványaira bukkantak. A cölöpökön nyugvó nyeregtetővel fedett veremházakat az oldalukba kialakított lépcsőn lehetett megközelíteni. Fűtésüket az oldalfalba vájt vagy kőlapokból épített kemencék biztosították, méghozzá úgy, hogy a tűzterükben lévő forró parázsra dunai görgeteg kavicsokat helyeztek.