A sólyi templomban végzett régészeti feltárások során bukkantak rá a régészek arra a középkori sírra, melyben két, szokatlan módon eltemetett halott feküdt; koponyájukon, nyaki csigolyáikon látható vágásnyomok arra utalnak, hogy a férfiakat lefejezték - olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának (NÖK) közleményében.
A XIII. században épült, a reformációig temetkezésre is használt, a török korban időszakosan elhagyott templom padlócseréjét megelőző régészeti feltárásakor több Árpád-kori és késő középkori objektum, valamint 22 sír, túlnyomórészt gyermektemetkezések mellett 2009 telén egy kettős temetkezés is előkerült.
A Rácz Miklós régész vezetésével feltárt sírban szokatlan módon két együtt eltemetett személy feküdt, rendellenes tájolással és a középkori gyakorlattól eltérő testhelyzetben. Az egyik halottat nyújtott hanyattfekvésben helyezték el, a másikat oldalára fektetve, behajlított lábakkal fektették társa mellé. A vizsgálatok előtt felmerült, hogy közeli hozzátartozók, esetleg házastársak temetkezéséről lenne szó, az antropológiai vizsgálatok tanúsága szerint rendkívüli és esetleges temetkezésről van szó.
Az antropológiai vizsgálatok során egyéb szokatlan körülményekre is fényt derítettek: mindkét férfi esetében olyan vágásnyomok voltak megfigyelhetőek a nyakcsigolyákon és a koponyákon, melyek lefejezésre utalnak.
László Orsolya, a NÖK antropológusa szerint kizárt, hogy a vágások harcban szerzett sérülések lennének. A harci sérülések esetében ugyanis a vágásnyomok véletlenszerűek és szórtan helyezkednek el. A vizsgált egyéneket viszont azonos irányból, jobbról, és azonos testtájékon - fejen, nyakon és vállövön érték a vágások. A szakember szerint a koponyákon található vágások egy része és a nyakcsigolyákon látható, lefejezésre utaló vágások felvetik a kivégzés lehetőségét is.
A két férfin nem voltak olyan sérülések - például törések az alkaron, amelyek arra utalnának, hogy az elhunytak védekeztek volna a támadás ellen. A csapások főként hátulról érkeztek, tehát a két egyénnek valószínűleg lehetősége sem volt ezek kivédésére. A koponyákon ugyanakkor olyan vágások is megfigyelhetőek, amelyeket valószínűleg a lefejezést megelőzően ejtettek rajtuk. Ezek jellege - például a széleiken jelentkező törések, amelyek a fegyver feszítő hatására keletkeztek - arra utal, hogy a támadó nem volt "gyakorlott" az adott kivégzési módban.
A sírt egyelőre nem sikerült kelteztetni, korának meghatározásához a közeljövőben a halottak eredetére, származására irányuló vizsgálatok szolgáltathatnak újabb adatokat.