Nagyszabású projekt keretében tárják fel és restaurálják a Nílus keleti partján a luxori és a karnaki templomegyüttest összekötő szfinxek útját, amelyet III. Amenhotep idején, 3400 évvel ezelőtt építették.

Az Újbirodalom idejétől kezdve ezen az úton vonult végig a Nílus áradásának második hónapjában az évenként megrendezett Opet-ünnep alkalmával a színpompás menet, amely a szent bárkát és a benne rejtőzködő thébai triászt (Amon, Mut és Honszu) kísérte. Ámon, az istenek atyja, akinek különvált női része és felesége Mut volt, fiuk pedig Honszu. Ámon és Mut az Opet-ünnepkor egyesült minden évben. Az utat később a rómaiak is használták.

A 76 méter széles és 2,7 kilométer hosszúságú út mellett eredetileg nem kevesebb, mint 1350 szfinx sorakozott, amelyeket a XXX. dinasztia alapítójának, I. Nektanebésznek az uralkodása idején helyezték el az út mentén. Többségüket a római uralom alatt, illetve a középkorban elszállították és újrahasznosították. A feltárások során eddig számos szfinxtöredékre bukkantak, ezeket most restaurálják, hogy ismét felsorakoztassák az út mentén.

Az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács közleménye szerint feltárták az út utolsó szakaszát is, amely keletről nyugati irányban halad, a Nílusig vezet el, s körülbelül 600 méter hosszú. Az út érdekessége, hogy 20 méteres szakaszát az Asszuántól északra lévő Gebel esz-Szilszile-i kőfejtőből származó homokkővel borították.

Mint a közlemény rámutat, a leletnek az ad különleges jelentőséget, hogy a most feltárt útszakasz gyakran szerepelt ókori szövegekben. A legújabb leletek között számos római tárgy is szerepel, beleértve egy olajprést, valamint cserépedényeket.