Korábban a haditengerészet vezetése bejelentette, hogy az Auróra megszűnik hadihajó lenni. A vonatkozó parancs, amelyet Vlagyimir Viszockij, a Haditengerészeti Flotta főparancsnoka írt alá, heves tiltakozást váltott ki.

Igor Kudrin, a Szentpétervári Tengerészek és Tengeralattjárósok klubjának elnöke szerint már zajlik is az átadás-átvétel a hosszú ideje múzeumként szolgáló cirkálón, ahonnan a haditengerészek december 1-én elvonulnak, de a civil személyzet státuszai legkorábban is december végén jönnek létre. Az átmeneti időszakban mindössze három takarítónő és hat őr marad állományban.

A hadihajó rendkívül rossz műszaki állapotban van, a cirkáló bonyolult műszaki berendezésének karbantartásához különlegesen képzett műszaki személyzet szükséges. Az évek során a folyó betemette azt a hatalmas gödröt, amelyet a hajó számára kotortak ki korábban, és ma már mindössze fél méter van a hajó alja és a fenék között. A múzeumi dolgozók szerény fizetésével aligha lehet magasan képzett szakembereket alkalmazni, márpedig ilyenekre van szükség, ha az a cél, hogy a hajó fennmaradjon.

Az Auróra páncélos cirkáló a Balti-tengeri Flotta állományába tartozik még egy rövid ideig. 1903-ban bocsátották vízre, vízkiszorítása 6731 tonna, sebessége 20 tengeri csomó, a legénység létszáma 578 fő. Részt vett az 1904-05-ös orosz-japán háborúban, és 1917 elején, a februári forradalom idején a legénysége fellázadt. Az 1917 októberi felkelésre ugyan a dokumentumok szerint, és a történelmi legendával ellentétben, nem az Auróráról adtak jelt, de a cirkáló legénysége elfoglalta a Miklós cárról elnevezett hidat, és lehetővé tette, hogy a Vörös Gárda egységei behatoljanak a város központjába. A legénység egy része közvetlenül is részt vett a fegyveres felkelésben.

A hajó, amelyet számtalan remek művészeti alkotás örökített meg, 1948. november 17-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékműveként vetett horgonyt azon a helyen, ahol ma is áll.