A helyi régészeti intézet közleménye szerint ez az első hasonló felfedezés. A jelek szerint a levest csirke vagy egy apró bárány lábszárcsontjából, csigolyáiból és bordáiból főzték.

A bronz háromlábú edényben lévő leves zavaros, a tetején zöld színű morzsák láthatók, és a csontok is részben megzöldültek az évezredek alatt.

A leveses fazék mellett egy másik bronzedényt is felfedeztek, amelyben szintén folyadék, a feltételezések szerint alkoholos ital lehet.

A bronzedényekre egy, a Hadakozó fejedelemségek korából (Kr.e. 475-221) származó sírkamrában bukkantak. A régészek feltételezése szerint abban az időszakban az lehetett a szokás, hogy az elhunyt mellé levest és alkoholt helyeztek.

Az étel-ital annak köszönhetően maradt fenn, hogy a jól lezárt sírkamra igen száraz volt. A bronzedényeket ráadásul egy falmélyedésbe helyezték, amely sokkal szárazabb volt, mint a sírkamra padlója. A bronzedények tartalmát vegyelemzésnek vetik alá, hogy kiderítsék a leves és az ital összetételét.

A Hadakozó fejedelemségek kora a Keleti Csou-kor utolsó időszaka, amelyben a Csou királyi ház már minden hatalmát elvesztette, és a kínai területek felett hét nagyobb állam osztozott. A korszakot az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. A Kr.e. III. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: Csi, Csu és Csin. Végül a Csinnek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és Kr.e. 221-ben egyesítenie egész Kínát, ezzel létrehozva az egységes kínai császárságot.