Mohács után több mint 500 évvel ült újra európai trónra magyar királyné 1938. április 27-én. Apponyi Geraldine grófnő nem különösebben patinás széket foglalt el, férje, I. Zogu királysága pontosan tízéves volt ekkor.

Apponyi Geraldine (teljes nevén Apponyi Geraldine Margit Virginia Mária) 1915. augusztus 6-án született gróf Apponyi Lajos és a virginai dohányültetvényeknek köszönhetően dúsgazdag amerikai Gledys Stuart frigyéből. Apja az első világháborúban szerzett tüdőbaj szövődményeként 1924-ben elhunyt, amerikai anyja újraházasodott, egy francia katonatiszt felesége lett. Geraldine így Párizsban, Németországban és a Bécshez közeli Pressbaum Szent Szív leánynevelőben szerzett tudást, de neveléséből kivették a részüket az Apponyiak is.

Arról, hogy a feltűnően szép Geraldine és a nőügyei miatt is elhíresült, 20 évvel idősebb Zogu hogy talált egymásra, többféle történet is kering. A talán legtöbbet idézett szerint az albán király három nővére figyelt fel a szép grófnőre egy budapesti összejövetelen, ők ajánlották Zogunak, aki ekkor már jó ideje sikertelenül keresett feleséget. Egyrészt komolyabb európai körökben kevésbé volt vonzó az albán királyi trón, másrészt az uralkodó eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy választottja térjen át a muzulmán hitre. Geraldine esetében ettől már eltekintett.

A figyelmébe ajánlott magyar grófnőt végül a király meghívta az 1937-es tiranai szilveszteri bálra. A személyes találkozó meggyőző lehetett, Zogu ugyanis megkérte a grófnő kezét. Az, hogy Geraldine sem minden érdek nélkül utazott Tiranába, jelzi egy későbbi interjúja. "Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett."

Az erős dohányos és nagy szerencsejátékos hírében álló király – aki ellen amúgy állítólag 55 merényletet követtek el, halálát akarták például a trónra lépésekor faképnél hagyott korábbi albán jegyesének rokonai is  – a beszámolók szerint hallatlan szerelemmel és figyelmességgel övezte menyasszonyát, akit "az én kis Biedermeier bébimnek" becézett.

Az esküvőre magyar főszakácsot hozattak, repülővel érkezett a Pertis-cigánybanda is. De nemcsak Pestről erősítettek. Az Est beszámolója szerint "Geraldine pompás Chanel-kreációját külön repülőgép hozta Párizsból, a fehér gyöngyökből összeállított simaderekú, hosszúuszályú ruhaálmot a világhírű cég első direktisze hozza magával, aki majd az esküvői öltöztető szerepét is be fogja tölteni." Kiderült az is, hogy a fehér és a fekete ruha viselését is megtiltották az esküvőn részt vevő nőknek, hosszú ujjú, legfeljebb 20 centis uszályú, pasztelszínű ruhát írtak elő.

A magyar nép nászajándéka négy pompás fehér lipicai ló volt, az olasz király sárkányszobort, Mussolini aranyozott bronzvázákat, Hitler egy Mercedest küldött az esküvőre. Utóbbit a királyné vezette a menyegző utáni első próbakörön. Geraldine azt kérte jegyajándékként férjétől, hogy magyar udvarhölgyei lehessenek, és a durazzói kastélyhoz építsenek egy katolikus kápolnát.

Albániáról a korabeli magyar újságolvasók is keveset tudtak, így az esküvőről beszámoló Az Est helyszíni tudósítója az egzotikusnak számító, a török hódoltság alól nem régen felszabadult országgal is bőven foglalkozott. "Albánia – az egyik cilindert hord, a másik elegáns zsakettet, a legújabb divatú amerikai autóból szállnak ki, franciául és angolul köszöntik az érkezőt. A másik turbánja vagy fehér feze alól kíváncsian, de kissé elfogódottan nézi az érkezőt. Az első Zogu király haladó és feltörekvő Albániája. A másik a keleti tradíciókon nevelkedett, poétikus és festői Albánia, amely néha beleszédül abba az elszánt és kemény tempóba, amit ez a felvilágosodott, okos és ambiciózus király diktál".

"Nagy a forgalom a postán, amelynek néhány kis ablaka előtt a bocskoros hegyi lakók között elegáns külföldi dámák keresik poste restante leveleiket" – írja az esküvő napjairól beszámoló tudósító, aki megjegyezte azt is, hogy a telegramm alaposan megterhelt, mert külföldi telefonszolgáltatás nincs Albániában.

Az Est szerint az esküvő a kis Albánia bemutatkozása a világ előtt. "Nem az új Albánia hibája, ha királya és a szépséges magyar kotesz házassága világszenzációvá növekedett, amire idetódult Európa és Amerika annyi előkelősége, aminek befogadására kicsiny ez a hirtelen fejlődő város".

Azért lehet némi túlzás a tudósító szavaiban, mert arról egyáltalán nem volt hír, hogy bármilyen komolyabb vendég érkezett volna, viszont az esküvő is erős bizonyítékul szolgált az erős olasz kapcsolatra. A király egyik tanúja Ciano olasz külügyminiszter volt, Zogu pedig egy nyilatkozatban csodálatát fejezte ki a Duce iránt "az Albánia irányába követett politikája miatt".

A szoros olasz kapcsolat, ami inkább fojtogató egyoldalú függőség volt, az esküvő napján még jól jött a praktikus albánoknak, magyar zászló helyett ugyanis olaszokkal lobogózták fel az utcákat. Alig egy évvel később azonban a királyi párnak – hiába tartott fent Zogu szívélyes, bár állítólag anyagi viták miatt feszültté váló viszonyt Mussolinvel – el kellett menekülnie a megszálló olaszok elől.

Geraldine a kétnapos fiával, Lekával hagyta el Albániát, előbb Görögországba mentek, majd átutazták fél Európát, és egy időben Egyiptomban is meghúzták magukat. Az emigrációból a második világháború után a kommunista hatalomátvétel miatt nem térhettek vissza.

Zogu 1961-ben, hosszas betegség után hunyt el Párizsban, fia, Leka még itt kiálltatta ki magát királynak, majd a család Spanyolországba költözött. Innen 1979-ben kiutasították őket, miután fegyvert találtak a birtokukon. Lekát azzal is megvádolták, hogy kiképzőtábort működtetett. Dél-Afrika fogadta be a királyi családot. Leka többször is megpróbált visszatérni Albániába, legelőször azért nem sikerült, mert az által készített útlevelet nem fogadták el az albán hatóságok, majd a monarchia visszaállítására kezdeményezett népszavazása bukott el, Leka szerint csalás miatt.

Végül a családot 2002-ben, 63 év emigráció után az albán nemzetgyűlés hazahívta. Az ekkor már 87 éves anyakirályné, Apponyi Geraldine is visszaköltözött, de nem sokkal később, 2002 októberében egy tiranai kórházban elhunyt.

(A korabeli Az Est beszámolóin túl Zogu és Geraldine kapcsolatáról további részletek itt olvashatók, Kitanics Máté: Grófnőből királyné: Albán tündérmese és realitás a korabeli magyar sajtó tükrében, Mozaik, 18-27. oldal)