A "kozmikus halálsugarak" katonai kihasználásának lehetőségét kutatták a II. világháború után Csehország területén, az akkori Csehszlovákiában, a korabeli államfői hivatal közvetlen utasítására és annak irányítása alatt.
Az eddig ismeretlen katonai kutatást Jirí Kotyk cseh történész fedezte fel a csehszlovák Állambiztonsági Hivatal (STB) jelenleg még zárolt levéltári anyagai és néhány korabeli szemtanú emlékei alapján – közölte a hét végén a közszolgálati Cseh Televízió.
A kutatást röviddel az 1948 februári kommunista hatalomátvétel előtt befejezték, és az eredményeket, illetve a kutatóközpont berendezéseit az antikommunista aktivisták egy csoportja Nyugatra menekítette.
Az úgynevezett kozmikus halálsugarakat kereső kutatást és az ehhez kapcsolódó kísérleteket a Prágától mintegy 70 kilométerre keletre fekvő Zivanice település elhagyott téglagyárában végezték. A televízió felvételei szerint a terület ma elhagyott, fákkal benőtt, az egykori épületek alapjai alig felismerhetőek.
Levéltári dokumentumok szerint a kutatást és a kísérleteket egyelőre ismeretlen okokból közvetlenül Edvard Benes államfő hivatala irányította, és a Legiobankában lévő különleges pénzalapból finanszírozta.
A laboratóriumok munkáját Jan Stampfel mérnök irányította, és kiderült, hogy a munkák iránt a korabeli már kommunista ellenőrzés alatt lévő Állambiztonsági Hivatal is nagy érdeklődést mutatott.
"Az STB jelentéseiben valamiféle epszilonsugarakról, illetve állatokon elvégzett laboratóriumi kísérletekről van szó" – mondta a televíziónak Kotyk. Néhány idősebb helyi lakos elmondta: a háború után arról beszélt a lakosság, hogy a laboratóriumokban olyan sugarakkal kísérleteznek, amelyek akár ötven méternyi távolságból is képesek agyonütni a kutyát.
"Azt állították, hogy a levegőből különféle sugárzások érkeznek, néha jók, néha rosszak, és hogy a sugarak hatással vannak az emberre is" – jelentette ki egy idős asszony, aki fiatalon rövid ideig segédmunkásként dolgozott a kutatóközpontban.
Jan Stampfel, a laboratóriumok vezetője 1947 őszén a szovjetekkel és a britekkel is tárgyalásokat folytatott a halálsugarak kutatási eredményeinek esetleges átadásáról. Ezeket az állambiztonság is megpróbálta megszerezni. A kereszténydemokrata Néppárt helyi aktivistái 1947 karácsonyán a laboratórium legfontosabb berendezéseit Németország nyugati szövetségesek által megszállt övezetébe szállították.
"Az akciót az elnöki iroda közvetlen utasítására hajtottuk végre. Állítólag erre azért volt szükség, hogy a berendezések és az anyag ne kerülhessen a Szovjetunió kezébe" – állítja Václav Metelka, az akció egyik résztvevője kiadatlan emlékirataiban.
Jan Stampfel 1950-ben meghalt. A laboratóriumi berendezéseket Nyugatra szállítók többségét az ötvenes évek elején koholt perekben hazaárulásért sokéves börtönbüntetésre ítélték. A kutatás eredményei, illetve a laboratóriumi berendezések további sorsa máig ismeretlen.
A kozmikus sugárzás a Földön kívülről érkező, nagy energiájú részecskék gyűjtőneve. Az elsődleges kozmikus sugárzás nagyrészt protonokból és hélium atommagokból áll, de körülbelül 1 százalékban előfordulnak benne egyéb atommagok és nagy energiájú elektronok is.
Az elsődleges kozmikus sugárzás a Föld légkörével találkozva másodlagos sugárzást kelt, amelyben kisebb atommagok és részecskék (pionok, kaonok, müonok), illetve nagy frekvenciájú elektromágneses gammasugárzás keletkezik.
A feltételezett halálsugár olyan, a kozmikus sugárzáshoz hasonló, nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amely megöli az élőlényeket. A két világháború között több neves kutató – többek között Nikola Tesla – is kísérletezett halálsugár-fejlesztéssel, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel.