Egy modern hajóépítő újraépíti az egyik legrégebbi hajót, amit valaha találtak. Az ősi csónak megépítéséhez csak korabeli eszközöket használják majd, például bronzfejszéket. A hajóépítés a University of Exeter és a National Maritime Museum Cornwall közös projektje.

A kelet-európai lelet  körülbelül i.e. 1500-ból származik. A „varrott deszkákból" álló csónak megépítése áprilisban kezdődök Robert Van de Noort professzor vezetésével, aki a varrott bronzkori csónakok egyik legnagyobb szakértője. Ez a típusú vízijármű csak Angliára és Walesre jellemző. Az eddigi leghosszabbat, 16 métereset tölgyből építették. A csónak testét összevarrt fadeszkák alkotják – ezt a technikát azért használták akkoriban, mert ekkor még nem találták fel a fémszegecseket. Ez a típusú hajóépítés még mindig létezik Norvégia, Finnország és India néhány távoli vidékén. Annak ellenére, hogy ezek eléggé eltérőek, a „varrott  deszkacsónak" összefoglaló névvel emlegetik őket.

Brian Cumby hajóács felügyeli majd a múzeumban nyilvánosan folyó munkálatokat. A nagyközönség végigkövetheti majd az öt hónapos építést. Brian Cumby már készül a bronzkorban elérhető eszközökről: megtanulja, hogyan hasítson rönköketn és csináljon deszkákat bronz baltákkal és fejszékkel – a modern fűrész helyett. A kísérletben tiszafa rostokat használ, ezzel fűzik össsze a deszkákat.

A tömörítéshez mohát használnak, ezzel akadályozzák meg, hogy a csónakba beszivárogjon a víz. Az ősi csónak működő rekonstrukciója azért épül meg, hogy még többet megtudjanak az építési folyamatokról, megértsék, hogyan hajóztak velük.

A Dover csónakot, amelyre ez az építés épül, tömegspektrometriai vizsgálattal időszámításunk előtt 1575-1520 közé teszik, ami a bronzkor közepe. Találtak régebbieket is, például a Ferriby 3-at, ami időszámításunk előtt 2030 és 1780 közé tehető. A Ferriby csónakokat Észak-Angliában találták, szintén deszkálból áll, mosópad alakú aljjal, mohával vízállóvá tett tölgy oldalakkal.